„Sea Harrier” változatai közötti eltérés

|rajz=

|rajzn=A ''Sea Harrier FRS.1'' háromnézeti rajza

|kata=[[Martin-Baker Mk.10]]

}}

 

A '''Sea Harrier''' [[helyből felszálló]], [[szubszonikus]] [[vadászbombázó repülőgép]], melyet az [[1970-es évek]] második felében fejlesztettek ki a [[Harrier]] alaptípusból. Döntő szerepe volt a [[falkland-szigeteki háború]] angol megnyerésében. A repülőgépet csak Indiába exportálták. Az angol repülőgépeket [[2006]] márciusában vonták ki a hadrendből.

 

[[1966]]-ban a munkáspárti kormányzat úgy döntött, hogy leszerelik a haditengerészet repülőgép-hordozóit, így a haditengerészet [[F–4 Phantom II]] és [[Buccaneer]] vadászbombázói már csak szárazföldi repülőterekről tudtak üzemelni. [[1968]]-ban aztán enyhült a szigor, és a [[helikopterhordozó]]kat mégis megtartották, ezek erejét viszont a Harrierrel nyilvánvalóan meg lehetett sokszorozni, ezért alig négy évvel a ''P.1154''-esek fejlesztésének leállítása után folytatták a hajófedélzeti repülőgép fejlesztését, a Harrier ''GR.3'' lehető legkisebb átalakításával. A ''P.1184'', azaz a ''Sea Harrier FRS.1 (Fight, Reconissance, Strike – Légi harc, Felderítés, Csapásmérés)'', becenevén ''„Shar”'' először [[1978]]. [[augusztus 20.|augusztus 20-án]] szállt fel.

 

 

A repülőgép teljesen új navigációs berendezést kapott, mert a szárazföldi változat berendezésének giroszkópjait csak teljesen álló helyzetben lehetett felpörgetni, erre pedig a repülőgép-hordozókon, melyek mindig mozognak, nincsen lehetőség. A navigációs rendszer a ''Decca 72'' [[dopplerradar]] köré épült.

A kilencvenes években újabb korszerűsítéseket végeztek, ami után az infracsapdaszórókból egyszerhasználatos zavaróadókat indíthattak, a pilótakabinba egy kézi [[GPS]]-berendezést szereltek (nem az avionikába integrált formában), a gépeket bekábelezték a korszerűbb ''AIM–9M Sidewinder'' rakéták hordozására.

 

Indiai megrendelésre [[1984]]-től gyártott változat, összesen 16 együléses és 3 kétüléses gép épült (utóbbiak ''T.60'' jelzéssel). Csak kismértékben térnek el az alapváltozattól, többek között az ''AIM–9 Sidewinder'' helyett a [[Matra Magic]] rakéták hordozására alkalmasak. [[2005]]-től a gépeket korszerűsítik, [[ELTA EL/M–2032]] lokátorral és [[Derby]] légiharc-rakétákkal szerelik fel őket.

 

 

A ''Phase II Update'' program keretében korszerűsített repülőgép első felszállására [[1988]]. [[szeptember 19.|szeptember 19-én]] került sor, hadrendbe [[1993]] szeptemberében állt. Öszesen 33 gépet alakítottak át, emellett 18 új gép is épült. Nevük eredetileg ''FRS. 2'' volt, ez a [[kilencvenes évek]] közepén változott ''FA. 2''-re (''Fighter-Attack''). A legnagyobb előrelépést a ''Blue Fox'' radar cseréje jelentette a korszerűbb ''Blue Vixen'' típusra. A lokátor, amellett, hogy könnyebb volt, nagyon sok új üzemmódot ismert. Képes volt földháttérben repülő célok érzékelésére (''look down-shoot down''), alkalmas volt az egyik cél követése közben, párhuzamosan újabb célt keresni (''Track While Scan''), emellett úgy volt kialakítva, hogy kisugárzását a másik repülőgép radarriasztó rendszere ne érzékelje (''LPI – Low Probability of Intercept''). Ebből fejlesztették ki a [[JAS 39 Gripen]] [[PS/05A]] radarját.

A gépeket [[2006]]-ban vonták ki végleg a hadrendből, egyik utolsó hadgyakorlatuk Kecskeméten volt. Felmerült annak lehetősége, hogy néhány példányt az Indiai Haditengerészet megvásároljon. Utódtípusuk a [[Harrier II]], majd a [[2010-es évek]]től az [[F–35 Lightning II]] lesz.

 

==Fegyverzet==

==Külső hivatkozások==

 

{{források}}

 

[[ja:BAe シーハリアー]]

[[ko:시 해리어]]

[[pt:BAE Sea Harrier]]

[[ru:British Aerospace Sea Harrier]]