„Seres János” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
4. sor:
Seres János Selyeben, az egykori [[Abaúj-Torna vármegye]] falujában született, a [[Cserehát]] térségében. A vidék később, egész művészi pályafutása során ihletője maradt. Apja a „hatholdas” Seres János, anyja Hornyák Mária. Az apa olvasó, művészetkedvelő ember volt, s miután fény derült legnagyobb fia rajztehetségére, felkereste Miskolcon a református gimnáziumot, és kérte fia taníttatását. Az iskola és a református egyházközség felvette a tízéves fiút „hetes diák”-nak. Ez azt jelentette, hogy a fiú minden nap más-más tehetős családnál ebédelt, a szállásról azonban maguknak kellett gondoskodniuk. Jól tanult, rajzban és irodalomban tűnt ki leginkább. Nagy szerencséjére a rajztanára a sok más művészre is ható [[Imreh Zsigmond]] festőművész volt, aki kiemelt feladatának tekintette Miskolcon a művészeti kultúra terjesztését. Az ifjú Seres János állandó vendége volt a helyi kiállításoknak, rendszeres múzeumlátogató volt, sokat olvasott. Elhatározta, hogy festőnek tanul. Érettségi után azonban dolgoznia kellett, mert a szülői támogatás nem volt elégséges a budapesti továbbtanuláshoz.
A [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Képzőművészeti Főiskolán]] [[Burghardt Rezső]] osztályába osztották be, ám ő átkérte magát [[Rudnay Gyula]] csoportjába. Rudnayt nem tartotta sokra a korabeli műkritika, maradinak, idejétmúltnak tartották, ám Seres Jánost megragadták a remek művészetpedagógus hírében álló mester festményei. Tanítványai szeretettel és tisztelettel tekintettek mesterükre, akinek korrektúráit más osztálybeli hallgatók is tömegesen látogatták. Seres kiváló tanítvány volt: már az első alkalommal kiírt féléves osztálypályázaton győztes lett. Sokat fejlődött a rajztudása, ami annak is köszönhető, hogy Rudnay osztályában majd két évig szinte alig festettek: rajzolniuk kellett. Innen eredeztethető, hogy Seres János milyen fontosnak tartotta a rajzot, és festményeinek mindegyike is rajzi indíttatású. A pesti tartózkodás költségeit Seres rajzolóként kereste meg, az Államtudományi Intézetben készített ábrákat és feliratokat. Tanulmányai alatt a Hársfa utcai diákotthonban lakott, ahol egyfajta ellenzéki és liberális szellem uralkodott, ellentétben a harmincas évek más hasonló intézményeitől. A háború kitörése után Seres a [[Csehszlovákia|Csehszlovákiától]] visszacsatolt [[Felsőbalog]] művésztelepén ismerte meg majdani feleségét. Összeházasodtak,
Seres János lelkesen vett részt a miskolci képzőművészeti élet újbóli felpezsdítésében. Barátaival, Bod László festőművésszel és [[Várady Sándor]] szobrászművésszel kiállításokat szerveztek, szabadiskolát alapítottak és országjárásaik során terjesztették a kultúrát. A népi kollégiumok feloszlatása után a Bányaipari Technikumban kapott tanári állást, ahol annak felszámolásáig dolgozott. Az ő kezdeményezésére jött létre az I. Országos Miskolci Képzőművészeti Tárlat, aminek a kiállítási anyagát szinte egyenként szedték össze Csabai Kálmánnal az ország különböző tájairól. A kiállítás sikere után megalakult a [[Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége]] területi szervezete, amelynek a titkára lett. Ugyancsak ő volt az egyik motorja az Észak-Magyarországon máig életben maradt országos rendezvények létrehozásának: a Miskolci Téli Tárlat, a miskolci [[Országos Grafikai Biennále]], az [[Eger|egri]] Országos Akvarell Biennále és a [[salgótarján]]i Országos Rajzbiennále. Természetesen ezek mindegyikhez szükség volt a művész kollégák segítségére: [[Kondor Béla]], [[Feledy Gyula]], [[Csabai Kálmán]] és mások. Ugyancsak az ő szervező munkájának köszönhető, hogy Miskolc város létrehozta a Miskolci Galériát.
|