„Távközlés” változatai közötti eltérés

Egy telekommunikációs rendszer elemei a [[küldő]] vagy forrás, a médium ([[hálózat|vonal]]) és valószínűleg egy [[csatorna (kommunikáció)|csatorna]] az átviteli médiumon (lásd [[alapsáv]], [[műsorszórási sáv]] vagy [[multiplexálás]]), és a [[vevő (rádió)|vevő]]. A küldő egy berendezés, amely átalakítja vagy átkódolja, tömöríti az ''üzenetet'' egy fizika jelenséggé: ez a ''jel.'' Az átviteli közeg(ek), a médium, amely átvitel alatt fizikai jellemzői miatt esetleg módosítja vagy torzítja a jelet a küldő és a vevő közötti úton. A vevőnek tehát rendelkeznie kell egy olyan mechanizmussal, amely felismeri és visszaalakítja vett jelet. Ennek a mechanizmusnak képesnek kell lennie arra, ahogy a jelet bizonyos torzítás esetén is felismerje és átalakítsa. Egyes esetekben a végső "vevő"„vevő” az emberi szem, fül (vagy egyéb érzékszervünk) és a üzenet "felismerése"„felismerése” az [[agy]]ban történik (lásd [[pszichoakusztika]].).

A telekommunikáció lehet [[pont-pont]] közötti (angol terminológiával '''point-to-point'''), lehet [[pont-többpont]] közötti (angol terinológiávalterminológiával '''point-to-multipoint''') vagy [[mindenkinek szóló]] (angol terminológiával '''broadcasting'''), amely tulajdonképen a pont-többpont különleges esete, mert az üzenet a küldőtől a csak a vevő irányába (esetleg nagyon nagy számú vevő ) haladhat.