„Oklevél” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
jav.
1. sor:
Az '''oklevél''' meghatározott külső és belső formáknak megfelelően szerkesztett, önmagában álló, befejezett, lezárt irat, amely valamilyen jogi tényt nyilvánít ki és annak bizonyítására szolgál. Az oklevelet a pecsét hitelesíti. Az oklevelek 1526 előtt keletkeztek, az ugyanilyen típusú későbbi dokumentokdokumentumok az iratok csoportjába tartoznak. A középkori források közül a legmegbízhatóbbak, mivel a leginkább tükrözik a valóságot. Típusok:
* alapító oklevél,
* adománylevél ,
* ítéletlevél,
* adásvételi szerződés ,
* gazdasági összeírások .
 
== Az oklevél külső ismertetőjegyei ==
10. sor:
 
Anyaga:
* [[papirusz]] - [[Nílus]]-parti papiruszsás;
* [[pergamen]] vagy íróhártya - juh-vagy borjúbőrből készült;
* rongypapír - az anyaga - kender-vagy lenszövet .
 
Alakja:
* téglalap - álló vagy fekvő formátum ;
* nagysága - változó, a szöveg terjedelme határozza meg .
 
Szövegképe:
* betűk - ált. azonos betűtípus ;
* grafikus szimbólumok - pl. [[Krisztus]]-jelképek;
* díszítő elemek - pl. [[iniciálé]] ;
* kancelláriai jegyzetek .
 
Megerősítésének módja:
* chirographálás: félbevágott, díszített betűk vagy kettémetszett grafikus szimbólumok;
* pecsételés: a privilégiumon függőpecsét található ;
* együtt a két eljárás.
 
== Az oklevél belső ismertetőjegyei ==
33. sor:
 
Bevezetés:
* ''invocatio'' (fohász) - a szerző segítségül hívja [[Isten]]t, [[Jézus]]t vagy a [[Szentháromság]]ot;
* ''intitulatio'' (megnevezés) - az oklevéladó nevének és címének közlése;
* ''inscriptio'' (címzés) - kihez szól az oklevél, ez lehet általános, kollektív vagy személyes ;
* ''salutatio'' (üdvözlés) - az oklevél olvasójának üdvözlése, pl. ''salutem in omnium Salvatore''.
 
Tárgyalás:
* [[arenga]] - lényege az írásba foglalás, illetve az oklevélben szereplő jogi tény elvi megalapozása. Oklevéltől függ az arenga típusa: szolga felszabadításaokorfelszabadításakor szól az emberi szabadság eredetéről; a végrendeletkor a földi élet és a túlvilági boldogság összefüggéseiről; az írásbeliség funciójafunkciója a véges emlékezettel szemben stb. ;
* ''promulgatio'' (közzététel) - akinek a tudomására kívánják hozni az oklevél tartalmát ;
* ''narratio'' (elbeszélés) - azokat az előzményeket, körülményeket foglalja magában, amelyek a jogi tény létrejöttéhez vezettek.; Aa királyi adománylevelek összefoglalják azokat a tetteket, szolgálatokat, erényeket, amelyek a királyi jutalmazást kiváltották.; Kiegészítikkiegészítik a szegényes magyarországi krónikairodalmat, a középkori krónikások is forrásként használták. ;
* ''dispositio'' (rendelkezés) - rögzíti a jogi tényt (pl. adománylevél, nemesítő oklevél stb.);
* ''sanctio'' (büntetés) - azt fogalmazza meg, mi vár arra, aki az oklevél rendelkezéseit nem tartja be;
* ''corroboratio'' (megerősítés) - a hitelezés eszközéről, módjáról tájékoztat .
 
Befejezés:
* ''subscriptio'' (aláírás) - az oklevéladó személy, tanúk, kancelláriai személy aláírása;
* ''datatio'' (keltezés) - néha az oklevélben szereplő cselekmény idejét közli; [[pápa]]i mintára, a 13. század elejétől állandósul az uralkodói év is (''annus regni'') .
A formuláskönyvek használata az oklevélírókat "elkényelmesítette", egyéniságük az arengában, a narratióban és a dispositióban bontakozhatott ki. A középlatin nyelv stílusát a rímes, majd ritmikus próza jellemezte.
 
A formuláskönyvek használata az oklevélírókat "elkényelmesítette"„elkényelmesítette”, egyéniságükegyéniségük az arengában, a narratióban és a dispositióban bontakozhatott ki. A középlatin nyelv stílusát a rímes, majd ritmikus próza jellemezte.
== Fontosságuk történeti szempontból ==
 
== Fontosságuk történeti szempontból ==
Primer források, amelyek az eseményekkel szinte egyidőben, szinkronban keletkeztek, torzító szempontokkal nem kell számolni velük kapcsolatban, a valóság viszonyai tükröződnek rajtuk, és a hétköznapi ismeretek viszonyaiba nyújt bepillantást, mivel céljuk a jogtisztaság elérése volt. Általuk a hétköznapi élet rendkívül sok vetülete bekerülhet az oklevelekbe (pl.: kortörténeti események, jogtörténet, gazdaságtörténet). Magyarországon a fennmaradt forrásokon belül képviselt aránya óriási: [[Szent István]] (1001-1038) korában 10 db, [[III. Béla]] (1172-1196) koráig 200 db, Mohácsig (1526) kb. 200. 000 db. Az első magyarországi oklevél tudomásunk szerint a Pannonhalmi alapítólevél (1001), az első eredetiben ránk maradt oklevél a Tihanyi alapítólevél (1055). Az oklevelek jogi és történeti értelmezésben is különböznek az okiratoktól.
 
Középkori elnevezései:
* litterae (betűk halmaza);
* oklevél (XIV. században használják először Magyarországon, az Érdi kódexben);
* charta (az irat anyagára, a pergamenre utal, Magyarországon hártyának nevezték);
* membrana (lemez, szintén a pergamenre vonatkozik);
* bulla (fémpecséttel ellátott irat).
 
{{Commons|Category:Deeds|Oklevél}}
66. sor:
== Fontosabb magyar oklevéltárak ==
 
* Czinár-Fejér: Magyarország okmánytára betűrendes tárgymutatóval. Budapest, 1866.
* Gombos: Catalogus fontium hist. hungaricae. Budapest, 1937-38.
* Magyar Történelmi Emlékek. Monumenta Hungariae historica - sorozat
* Magyar Történelmi Okmánytár - sorozat
* Erdélyi okmánytár - sorozat
* Benda: Moldvai magyar-csángó okmánytár. Budapest, 1989.
* Collectio Diplomatica Hungarica. A középkori Magyarország digitális levéltára. Arcanum kiadó
* A középkori Magyarország levéltári forrásai. 1-2. Arcanum kiadó
* Magyarország középkori digitális okmánytára 1.0. Arcanum kiadó
* Erdélyi királyi könyvek I-III.
* [[Árpád-kor]]i Új Okmánytár.
 
== Irodalom ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Oklevél