„Ecclesiam suam” változatai közötti eltérés

A harmadik rész az apostoli út, az Egyház párbeszéde, az evangéliumi üzenet, a találkozás, a dialógus útja. A világ százféle formát kínál, hogy az Egyház feléje forduljon. Az Ecclesiam suam ezzel a [[dialógus]] körlevele lesz. Az Egyháznak vállalnia kell a párbeszédet azzal a világgal, amelyben él. Az Egyház szóvá, üzenetté teszi önmagát. Az üdvösség párbeszédét kell folytatnia a legtávolabbi köröktől kezdve, mindazzal, ami emberi, folytatva az istenhívőkkel a különvált testvéreken át egészen a katolikus egyház belső dialógusáig. Ebből kitűnik, hogy VI. Pál dialóguson nemcsak a nézetek kicserélését érti, hanem belső magatartást is. Itt érezhető [[Martin Buber]] filozófiájának hatása leginkább, amit több kommentátor is észrevett annak ellenére, hogy az enciklika nem tartalmazza a filozófus nevét.<ref>[http://www.sapientia.hu/dwn/jegyzet/lukacs_laszlo_a_dialogus_teologiaja.pdf Lukács László: A dialógus teológiája I.] </ref> Kiindulópontja az a párbeszéd, amelyet Isten kezdett el az emberiséggel az üdvösségtörténetben, és amelyhez a kereszt is hozzátartozott. Ennek alapján az Egyház sem kerülheti el a "kifelé" folytatott párbeszédben a vitát, sőt a keresztút vállalását. Ugyanakkor az Egyház senkiben sem akar ellenséget látni, hordozza a szeretet adományát, amely mindenki irányában nyitottá teszi. A Szentatya nem ad "szakleltárt" az Egyház és a világ közti tárgyalás pontjairól, inkább a világgal való találkozás központi köreit rajzolja föl. A legtágabb kör az emberiség; itt kell számolni az [[ateizmus]]sal mint világnézettel, amely harcosan szembefordul a hittel, az Egyházzal. Az ateizmust és így a [[kommunizmus|kommunista világnézetet]] is korunk káros jelenségének tartja, és kifejezi, hogy az ateista ideológiai rendszerekkel a párbeszéd igen nehéz, ugyanakkor a ''Pacem in Terris''hez hasonlóan ajánlja az ateizmus okainak gondos kutatását. Tudatában kell lennünk, hogy ilyen indíttatású mozgalmak továbbfejlődhetnek és hamis kiindulópontjuk ellenére igaz dolgokat is megállapíthatnak. A második, belsőbb kört a nemkeresztények jelentik. E téren kerülendő a hitközömbösség, viszont el kell ismernünk a másvallásúak értékeit szellemi és erkölcsi síkon. A harmadik kört a keresztények alkotják. A Szentatya helyeselte az [[ökumenizmus|ökumenikus mozgalmat]]; a XXIII. János-féle "keressétek először, ami összeköt, nem pedig azt, ami szétválaszt"-elvet tartja az egyedül lehetséges kiindulópontnak. Annak tudatában, hogy sokak előtt a [[primátus]] jelentheti az egység akadályát, hangsúlyozza, hogy ez a szolgálat a segítség és a szeretet elsősége. A legbelső kört a [[katolikus Egyház]] alkotja. A párbeszéd szükséges, ám nem jelentheti az Egyház hierarchikus fölépítéséről való lemondást. A II. Vatikáni Zsinat utáni teológusok köréből mind többen hangoztatják: a párbeszéd kölcsönös [[kommunikáció]], melynek során az Egyház is gazdagodhat szellemileg.

*[http://lexikon.katolikus.hu/ Magyar Katolikuskatolikus Lexikonlexikon]