„Argumentum ad nauseam” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
9. sor:
Az '''ad nauseam''' külön alkalmazva azt is jelentheti, ha valamit nagyon sokáig („a rosszullétig”) forszíroz valaki. Például a „a témát ''ad nauseam'' ismételgette”, azaz olyan hosszasan, hogy már mindenkinek a tűréshatárát kikezdte. A módszer egy klasszikus (és nem feltétlenül negatív) példáját az [[Evangélium]]okban találjuk, [[Jézus]] ráadásul meglepő módon a szüntelen imádkozásról mondja a példázatot („hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni”, Luk. 18,1), melyben az Istent nem félő bíró azért szolgáltat igazságot egy asszonynak: „mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, ''hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem”'' (18,5) – azaz az özvegy érvelésének a tartalma és igazsága mit sem számított, csak az, hogy nem volt rest mindig ugyanazt mondani és nem tágítani (és ez igen célravezetőnek bizonyult a lelketlen bíró esetében).
A történelem talán leghíresebb ilyen érvelése az öreg [[Idősebb Cato|Marcus Porcius Cato]] nevéhez fűződik, aki rendre így fejezte be a beszédeit azok tartalmától függetlenül: „Cēterum censeo Carthāginem dēlendam [ti. esse]”<ref>[[Caius Plinius Caecilius
[[Johann Wolfgang von Goethe]] német költő szerint „Az igazságot gyakran kell emlegetni, mert a hazugságot is állandóan ismételgetik”.
| |||