„Termik” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Dj (vitalap | szerkesztései) |
|||
8. sor:
A termikeket a [[vitorlázó repülőgép]]ek, [[függővitorlázó]]k ([[sárkányrepülő]]k és [[siklóernyő]]k), távirányítású [[Modellezés|modell]]repülők és egyéb, levegőnél nehezebb és motorral nem rendelkező repülőeszközök, valamint egyes madárfajok emelkedés céljából használják. A feláramló meleg levegőben köröző repülőgép magasságot nyer, ahogy a légáramlat „felfelé húzza”. Ez tipikusan megfigyelhető, mikor a vitorlázó repülők egy helyre tömörülnek és körbe-körbe haladnak, „termikelnek”. A termik külső peremén leáramlás (illetve az ellentétes irányú áramlások határán turbulencia) jön létre, mely veszélyes lehet például a kis tömegű távirányítású modell repülők számára, melyek így alacsony magasságban könnyen instabillá válhatnak, hirtelen lezuhanhatnak. Siklóernyők sokszor a termik szélén levő turbulencia miatt csukódnak be.
Termikeket sík vidéken általában különböző felszínborítottságú helyek találkozásánál (például erdő-mező, szántó-település, stb.) figyelhetünk meg, míg hegyvidékeken többnyire a hegyek szél felőli (alpesi körülmények között a napsütötte) oldalán találhatunk. A termiket a pilóták a „fenekükkel érzik” (gyorsulás felfelé), míg a modellrepülőknél hirtelen ugrás látható a távolból. Az emelő légáramlatokat jelzi a [[variométer]] nevű műszer is. Párszor keresztülhaladva rajta, behatárolhatjuk pontos helyét, majd benne körözve felhasználhatjuk emelkedésre. Vitorlázó repülésben (motoros repülőgépek a termiket rosszabbul hasznosítják nagyobb össztömegük miatt) a 0-3 m/sec emelő sebességű termik a gyakori, az 5-6 m/sec-os már ritka, ennél nagyobb függőleges sebességű termik szinte sohasem fordul elő Magyarországon. A kisebb tömegű, lassabb és kisebb körön forduló [[függővitorlázó]]k szűkebb termikeket is ki tudnak használni, ráadásul a termik magjában (a leggyorsabban emelkedő részben) is
[[Kategória:Földrajz]]
| |||