„Kajárpéc” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
25. sor:
Kajárpéc és környéke már a [[Pannonia (provincia)|rómaiak]] idejében lakott hely volt, ez bizonyítják a területén előkerült római pénzek, kőkoporsók, téglák és egyéb leletek. Feltehetőleg már az [[neolitikum|újkőkor]] és a [[bronzkor]] embere is meghúzódott itt, a rómaiak után pedig [[népvándorláskor]]i leletek bizonyítják a folyamatosságot.
Kajár első okleveles említése [[1037]]-ből való, a bakonybéli apátság nem hiteles alapítólevele szerint [[I. István|Szent István király]] ekkor adta a falut a bakonybéli apátságnak. [[I. László|László király]] [[1086]]. évi megerősítő oklevelében 14 családot sorolt föl. [[1206]]-ban a Kajárhoz tartozó puszta vagy község határáról, [[1234]]-ben pedig Kajár vitatott határáról maradt fönn oklevél. Pécet [[1237]]-[[1240]] között említik először oklevelek. A [[XV. század]] elején földesura a Barócz család, akik a Márffy és Kisfaludy család után birtokolták a települést. Kajár első temploma föltehetőleg [[1239]]-ben épült. [[1242]]-ben a község lakói erőszakkal elfoglalták az apátság irtásföldjét, amit az természetesen visszavett. Több korabeli irat emlékezik meg a patonaiak XIV. század végi zaklatásairól és rablásairól, de ezek a nádori tiltás ellenére is folytatódtak. [[1426]]-ban Kispéc mellett már Balázspécet és [[Felpéc]]et is emlegetik az oklevelek. A XV. század végén Kispéc a gróf Cseszneky és Gencsy családok birtoka volt. A [[XVI. század]] közepétől a török közeledésének hírére többször elmenekült a lakosság, s csak Győr [[1598]]. évi visszafoglalása után kezdődött meg újra a visszatelepülés. Hiába ígértek azonban adó- és szolgálatmentességet a visszamerészkedőknek, még jó néhány évtizedig egyaránt adózniuk kellett a fehérvári török agának és a bakonybéli apátnak.
[[1654]]-től a [[XVIII. század]] elejéig folyamatosan evangélikus lelkésze volt Kajárnak, s az ekkor épült sashegyi templom is az evangélikusoké volt. Ez időből említik a falu első evangélikus lelkészét, Szakony Miklóst, és első tanítóját, Bődi Györgyöt. [[1698]]-ban Kajárnak 1518 evangélikus és 39 katolikus lakója volt. Amikor [[1700]]-ban a falut elérte az ellenreformáció, a protestáns papot és tanítót Kispéc fogadta be. [[1727]]-ben leégett a kispéci protestáns templom, helyette [[1780]]-[[1790|90]] között épült föl a mostani. [[1748]]-ban pedig a kajári templom égett le, s vele pusztultak az egyházi iratok is. A mostani templomot [[1800]]. novemberében szentelték föl a Szentháromság tiszteletére. A vészek múltával megváltozott a termelés iránya, s egyre többen foglalkoztak gyümölcs- és szőlőtermesztéssel. Kajáron [[1870]]-ben új iskola, [[1880]]-ban kisdedóvó épült. Sajnos, sokan elhagyták a falut, amikor a [[filoxéra]] pusztítása után kevesebb lett a munkalehetőség.
32. sor:
1950-ben Kajárpéc néven egyesült Kajár és Kispéc. A festői dombok lábánál húzódó falu viszonylag ma is csendes, nyugalmas. Kiépített víz-, csatorna- és telefonhálózata van. Körzeti orvosi rendelő biztosítja az egészségügyi ellátást. 1978-ban épült a takarékszövetkezet székháza. Óvodát tart fönn a község, általános iskolájába járnak a felpéci felsősök is.
==Forrás==
Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd, 1998) Jászberényi Ferencné irása átdolgozásával.
| |||