„Debreczeni Márton” változatai közötti eltérés

a
a (Bot: következő hozzáadása: eo:Márton Debreczeni)
==Élete==
[[Fájl:Debreczeni VE 03.jpg|bélyegkép|Domborműve a róla elnevezett szakközépiskolában, [[Miskolc]]-[[Pereces]]en]]
Debreczeni János fazekas és Lőrinczi Erzsébet fia volt. Falusi iskolába járt ([[1809]]–[[1813]]) és a falusi gyermekekkel együtt játszott vagy járt harangozni (a harangkötél le is szakította egyik ujját). Atyja mesterségéhez nem volt kedve, sokat olvasott, de azért itt végezte volna tudományos készülődését, ha egy falujabeli nagyobb diák, Ignácz Márton magával nem viszi [[1814]] elején Kolozsvárra a [[református]] kollégiumba, hol [[1819]]-ig barátja vezetése alatt a [[latin]] osztályokat, [[1823]]-ig a bölcseleti, jogi s hittani évfolyamokat is végezte. Szabad idejét a klasszikusok ([[Ovidius]], [[Horatius]], [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]]) olvasásával töltötte; ezek mellett a zenének is nagy kedvelője volt, a hegedűt és erdei kürtöt jól játszotta. Magántanítással tartva fenn magát, egy évet kénytelen volt növendékével falun tölteni s magántanulás után tett jeles vizsgálatot; különösen [[Anakreón]]t elemezte nagy könnyűséggel. Az alsó osztályok [[görög nyelv]] tanítójául választották meg.
 
Utolsó iskolaévében [[Désakna|Désaknán]] ünnepelvén, az ottani bányásztisztek buzdításai reá bírták e szak választására; megtakarított pénzét egyik pártfogója kétszáz forintra egészítette ki s ezzel [[Méhes Sámuel]] ajánlatára útját [[Bukovina|Bukovinán]] át vette, ahol [[Fundamoldovi]] faluban a Mancz-féle vas-rézbányáknál új ásványerek keresésében három hónapot töltött és első talált olyat, mely aztán nevére kereszteltetett, és a bányatulajdonos késznek nyilatkozott akadémiai költségeit is viselni, ha aztán nála áll szolgálatba; de ezt Debreczeni el nem fogadta s folytatta útját. [[1823]]. [[november 8]]-án [[Selmecbánya|Selmec]]re érkezett, ahol tanulmányait végezte, mire [[1825]]-ben bányagyakornokká, később [[radna]]i napdíjas olvasztómesterré neveztetett ki, egyúttal elvégezte [[1826]]-ban az összes bányatudományokat. [[1827]] elején a [[Felsőcsertés|csertési]] kohótisztségnél kémlőhelyettessé, [[1829]] végén a [[szalatna]]i kiadóhivatalnál ellenőrré, [[1833]]-ban ugyanott kohónaggyá és igazgatósági ülnökké, [[1839]]-ben bánya-, kohó- s uradalmi igazgatóvá, [[1840]]-ben az [[erdély]]i királyi kincstárnál bányászügyi ideiglenes előadóvá, majd [[1842]]-ben ugyanott tanácsossá nevezték ki. Tudományos és adminisztratív lángeszének sikerei következtében a kormány részéről azon elismerésben részesült, hogy kisebb kitüntetéseken kivűl az [[1842]]. erdélyi országgyűlés nemességre ajánlotta.