Főmenü megnyitása

Módosítások

a
linkjav
Az idősebb '''Agrippa Menenius Lanatus''' a [[Római Köztársaság]] [[consul]]ja i. e. 503-ban, [[Publius Postumius Tubertus]] társa. [[Titus Livius]] szerint a [[szabinok]] legyőzője, amivel a diadalmenet jogát is elnyerte. Fia, [[Agrippa Menenius Lanatus (i. e. 439)|Agrippa Menenius Lanatus]] hatvannégy évvel később szintén consuli tisztséget viselt.
 
I. e. 494-ben a [[plebeius]] származású katonák kivonultak Rómából (első [[secessio plebis]]), és Livius leírása alapján Menenius közbenjárása után tértek vissza. A [[patricius]]ok elismerték a plebs igényeinek egy részét, így került sor a [[Tribunus plebis|néptribunus]] [[magistratus|magistratum]] bevezetésére, ami az önkény elleni jogvédelemként funkcionált a nép számára.
 
Livius némi ellentmondásba keveredik Menenius származását illetően, hiszen azt állítja, hogy plebeius származású. Ugyanakkor a consuli méltóság azidőben szigorúan a patriciusok számára volt fenntartva, és a secessio alkalmával a senatus küldötteként tárgyalt. Ennek alapján a cambridge-i egyetemen Drummond professzor megkérdőjelezte az i. e. 6. századi róma társadalmának hagyományosan elfogadott modelljét, a plebeius és patricius felosztás létjogosultságát.
96 249

szerkesztés