„National Geographic Magazine” változatai közötti eltérés

A National Geographic Magazine immáron több mint 120 éves múltra tekint vissza. Az első szám 1888 októberében jelent meg, kettőszáz példányban, melyeket a National Geographic Society tagjai kaptak meg. Ez a társaság 1888. január 13-án alakult meg harminchárom alapító taggal. A társaság első elnöke Gardiner Greene Hubbard volt. 1897-ben bekövetkezett halála után veje, Alexander Graham Bell, töltötte be ezt a tisztséget. Az ő döntése alapján mindenki megkapta a folyóiratot, aki a társaság tagjai közé tartozott. A feltaláló nevéhez köthető egy másik fontos mozzanat is a magazin életéből: a 23 éves Gilbert H. Grosvenorra bízta a tagok további toborzását és a folyóirat szerkesztését. Az ő (Grosvenor? vagy Graham Bell?) munkássága adott irányvonalat a magazin további működésének. A cikkek írójától érdekfeszítő, irodalmi, stílust várt el, mindemellett olyan közvetlenséget, ami vonzóvá teszi az újságot a tudományokban nem jártas olvasó számára is.

Gilbert H. Grosvenor 1954-ben vonult vissza, munkáját fia, Melville Bell Grosvenor folytatta a családjukra jellemző hatékonysággal. 1964-re a társaság tagjainak a száma elérte az 5,5 millió főt. Napjainkban ez a szám 10,5 millió, és az olvasók ötöde nem az angol nyelvű kiadást olvassa.

A National Geographic magazin jelentősége a sajtótörténetben a képes újságírás területén és a tördelésben mutatkozik meg. Az arculatot nagyban meghatározta a Lumiere -autochrom -technika, amely az első, az újságírásban is használható eljárás volt színes fotók készítéséhezmegjelenítéséhez. Az első ilyen színes fénykép 1916 szeptemberében jelent meg nyomtatásban a folyóirat lapjain. A fényképészet fejlődésének állomásai figyelemmel kísérhetőekkísérhetők az újság oldalain. Az év valamely kiadásában láthatjuk az első természetes színekben pompázó víz alatti felvételt, és ugyanebben az évben jelent meg az első teljesen színes szám is,. továbbáA a hologram technikahologrammtechnika alkalmazásában, és az éjszakai felvételek közlésében is úttörőnek tekinthető ez a kiadvány. 1959 óta minden szám színes borítóval jelenik meg.

Témáját tekintve a lap mindig is tudományos magazinnak számított, a stílusát viszont már az első számok megjelenésekor bírálat érte. Az 1888. októberében megjelent füzetszerű, téglaszínű borítóval rendelkező kiadás egy(etlen) témát dolgozott fel, a Hatalmas hóvihar címmel. A leírás ugyan élethűen ábrázolta az időjárási jelenséget, W. J. McGee neves geológus szerint azonban „sok az illusztráció és a nem tudományos jellegű leírás”. A laikusLaikus oldalról pedig épp azéppen ellenkező visszacsatolásvisszajelzés érkezett,: szerintük a tanulmányok túl nehezen emészthetők a hozzá nem értők számára. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy aA National Geographic Magazine az első időkben még rendszertelenül jelent meg, 1896. januárjától beszélhetünk havi periodicitásról, ekkor öltött igazi folyóirat formátfolyóiratformát.

Az 1970-es években bekövetkezett fordulat eredménye képeneredményeképpen már nem csak az érdekes és napos oldaláról olvashatunk a világnak. Ettől kezdve ugyanis a botrányt kavaró témák is napirendre kerültek. Ilyen például a környezetszennyezés, az orvvadászat és minden olyan dolog, ami természetromboló hatású.<ref>www.geographic.hu</ref>

Egy 1931. májusi kiadást (LIX. évfolyam 5. szám) elemezve megismerhetjük a magazin korabeli arculatát. A címlap már ekkor is olyan sárga keretbe volt foglalva, amilyenmely azóta is fémjelzi az újságot. 254mmx176mm254mm x 176mm területű papírra nyomtatták, ez egy- kis eltéréssel - a nemzetközi szabvány (ISO/DIN) B-5B5-ös<ref>www.wikipedia.hu</ref> méretének felel meg. Ebben az időszakban ugyan megjelentekjelentek már ameg színes fotók az újság lapjain, de a képek nagy része még fekete-fehér. A vizsgált kiadásban a reklámokat nem tekintve 135 fénykép található, ebből mindössze 41 színes felvétel, melyeknek minőségén még látszik, hogy még nem teljesen kiforrott a technika. A címlapon nincs kép, de a tartalom főbb címeit megtalálhatjuk rajta, mellette a szerzők neveit is feltüntetik, valamint, hogy melyik fejezethezcikkhez mennyi illusztráció tartozik. Ebből is látszik, hogy a korabeli újságírásban még más értéke volt a fotónak, mint napjainkban. Ezenkívül megtalálható még az éves előfizetés ára, a darabárkiadások egyenkénti darabára, a kiadó neve, a kiadás dátuma, az évfolyam és a szám megjelölése, ésvalamint természetesen a magazin címe (betűtípus: Goudy Old Style) a címlapon. (Napjainkban Times New Roman betűtípust használnak a borítón.)<ref>Betűtípusokat beazonosította: Asztalos Tamás tipográfus</ref> A sárga kereten belül található még egy a lapszéli repkény díszítéshezrepkénydíszítésekhez hasonlatos, tölgy levelekettölgyleveleket és -termést ábrázoló stilizált minta, amiamely szintén körbeölelikörülöleli a szöveges részt. A borító belső lapján találhatjuk az impresszumot, valamint pár szót a National Geographic Society-ról (amimelynek egyébkéntszékhelye Washingtonban székeltalálható, a lapot is innen adják ki), éstovábbá a szerzői jogvédelemről szóló sorokat. A magazin 183 oldala könyvszerűen van kötve, puha borítóval. A lapok fényes felületűek, az oldalszámozás elég rendhagyó. Az első 26 és az utolsó 28 oldal, ésvalamint ahátsó hátlapborítólap mindkét oldala reklám, ezek nincsenek beszámozva. A 129 oldalas tartalmi részt ezek közé helyezték, ennek számozása 523-tól 652-ig tart.

A hirdetések többsége egész oldalasegészoldalas, de van, hogy egy lapra több is felkerült. A reklámanyagok többsége illusztrált fényképpel vagy grafikával illusztrált. Színes fotót még nem alkalmaztak marketing célra-célokra, csupán az újság leghátsó oldala színes, de itt is csak kézzel készített kép található.

A hirdető cégek profilja vegyes, fogkrémgyártóktól kezdve az utazási irodákon keresztül a luxusóra- és autókereskedőkig mindenki fellelhető. Ebből az szűrhető le, hogy a folyóirat célközönsége egy elégmeglehetősen tágszéles réteg, ugyanis valószínű, hogy az olcsó konzervet, a porszívót, és felső kategóriásfelsőkategóriás autókat és utazásokat nem ugyanannak a csoportnak ajánlják. A reklámok nagy része alatt található egy kivágható rész, egy megrendelőlap, amit postán lehetlehetett visszajuttatni a forgalmazónak.

A cikkek témájukat tekintve leíró, bemutató jellegűek. Az első és legterjedelmesebb írás Illinois államot mutatja be, Junius B. Wood munkája, címe: Illinois, Crossroads of the Continent. Ennek a témának két alfejezete is van, a Rambles Through the Prairie State, és a Chicago, Titan of the Middle West. Ez utóbbi Clifton Adams nevével van fémjelezve. A leírás kimerítően taglalja a térség történetét, földrajzi adottságait, jellemző növényeit, mezőgazdaságát, iparát. Bemutat egy-két nevezetességet, és az ott élő emberek mindennapjait, munkáját, szórakozásaitszórakozási lehetőségeit.

A következő cikk, a Flying the Hump of the Andes a National Geographic Society egy latin amerikai expedíciójának anyaga. AzA felfedezőutat a levegőben járták be az Andok hegyláncai fölött, és számos levegőből készült fotóval örökítették meg a természet és az emberek alkotásait. A leírás Capt. Albert W. Stevens nevéhez köthető.

Számos oldalraoldalon térképeket szúrtakhelyeztek beel, melyek a szóban forgó területet mutatják be.

Az egész tartalmi rész esetében a bal oldal tetejérefejlécében a magazin címe, a jobb oldal tetejéreoldaliban pedig a cikk címe vankapott fejlécként nyomtatvahelyet. A szöveget mindenhol két hasábba szedikszedték, a fényképek aláalatt pedig oda van írvafeltüntették, hogy mit ábrázolábrázolnak, valamintrövid egy rövidmegjegyzéssel megjegyzéskiegészítették.<ref>The National Geographic Magazine, LIX. évfolyam, 5. szám, 1931. május</ref>

A National Geographic Society és Magazine munkássága a térképészet területén sesem elhanyagolható. A társaság kiadta CD-n és DVD-n azadta ki 1888-tól 1997-ig terjedő munkásságának anyagát., mely Kétkét részben jelent meg: The Complete National Geographic, és a National Geographic Maps. Ez a gyűjtemény többek között azért sem elhanyagolható, mert a szervezet kiadványai a kezdetektől fogva fontos tudományos forrásnak, hivatkozási alapnak számítanak. Például Sir Winston Churchill például a magazinban megjelent második világháborús térképet használta 1944-ben tárgyalásaihoz, valamint az Öböl-háború idején pedig a társaság több mint 50.000 térképet adományozott az amerikai hadseregnek a Perzsa-öbölről.<ref>www.pcdome.hu</ref>