„Házi Jenő” változatai közötti eltérés

'''Házi''' Jenő (Vásárút, 1892. ápr. 16.-Sopron, 1986. febr. 10.), 1922-től vitéz, a Soproni Városi Levéltár utolsó főlevéltárosa.

 

 

A csallóközi Vásárúton született. A pozsonyi királyi katolikus gimnáziumban érettségizett. 1914-ben a budapesti tudományegyetemen történelem-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. Tanulmányait kitűnő bizony ítványokkal végezte. Doktori disszertációját Detrekő várának középkori történetéről írta. Az előző főleváltáros, Kugler Alajos 1915-ös halálát követően 1917-ben pályázott az állásra. A város akkori főispánja, Bán Endre azonban minden pályázat mellőzésével, [[Csánki Dezső]] és [[Fejérpataky László]] ajánlására őt nevezte ki a városi főlevéltárnoki posztjára, de katonai szolgálata miatt ezt csak 1918-ban foglalhatta el. Hadnagyként szolgált Szászvároson, Hunyad vármegyében. Az orosz és a román fronton harcolt. Vitézségéért 1915-ben Ferenc József királytól megkapta az aranyvitézségi érmet, 1917-ben IV. Károly királytól a „Segnum Laudis" émet a kardokkal, valamint Vilmos német császártól a névre szóló másodosztályú német vaskeresztetet. A katonai szolgálat alól 1918. szeptember közepén mentesült, mint súlyosan sebesült tiszt, akit harctéri szolgálatra alkalmatlannak minősítettek. Ekkor látott hozzá az elhanyagolt és rendezetlen levéltár rendezéséhez és okleveleinek kiadásához. A városban hamar gyökeret eresztett, megnősült, házat épített. 1921-ben részt vett a soproni népszavazás Magyarország melletti agitációjának megszervezésében. Legismertebb munkája, a Sopron szabad királyi város története című, 13 kötetes okmánytár is a szavazásnak köszönhető, mivel a törvényhatósági bizottság a szerencsés kimenetel feletti örömében, az első kötet megjelenését követően, határozatilag mondta ki, hogy a város történetét megíratja, vállalva a felmerülő költségeket. A megszavazott várostörténeti monográfia azonban nem készült el, erre Házi egyszemélyes munkálkodása nem volt elegendő. Vagyonos polgárként, konventtagként a későbbiekben is hozzájárult a várospolitika alakulásához. Levéltárelméleti kérdésekkel is foglalkozott. Munkásságáért 1938-ban az Akadémia levelező tagjává választották. 1938-tól tagja volt a meginduló Soproni Szemle szerkesztőbizottságának. A Gestapo 1944. X. 16-án letartóztatta. 1946-ban a városi törvényvhatósági bizottság küldötteként eredményesen tiltakozott a kormánynál a német anyanyelvű soproniak kitelepítése ellen. 1948-ban lemondott a soproni Katolikus Konvent elnökségéről. 1950-ig, kényszernyugdíjazásáig állt a [[levéltár]] élén. A Soproni Városi Levéltárat az azonos törvényhatósági jogállású vármegyei levéltárral ezután vonták össze.