„Benkő Loránd” változatai közötti eltérés

'''Benkő Loránd''' ([[Nagyvárad]], [[1921]]. [[december 19.]]) [[Széchenyi-díj]]as magyar nyelvész, tudománytörténész, egyetemi tanár, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] rendes tagja. 1967 és 1974 között az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem]] rektorhelyettese. Kutatásai a nyelvtörténet, a [[dialektus|nyelvjárások]], a nyelvtörténet és a nyelvtudomány történetének kérdéseivel foglalkoznak. Öccse [[Benkő Samu]] erdélyi művelődéstörténész.

Diplomájának megszerzése után a Pázmány Péter Tudományegyetem nyelvtörténetiMagyarságtudományi tanszékénIntézetében kapott tanársegédi állást, majd 1950 és 1951 között a [[Magyar Tudományos Akadémia]] Nyelvtudományi Intézeténél volt tudományos kutató, majd visszatért az addigra [[Eötvös Loránd Tudományegyetem]]mé átnevezett intézményhez, ahol adjunktusként dolgozott tovább a magyar nyelvtudományi tanszéken. 1953-ban kapta meg egyetemi docensi, 1959-ben [[beosztás (felsőoktatás)|egyetemi tanár]]i kinevezését. Szintén 1959-ben vette át a tanszék vezetését. 1960-ben félállásban az [[MTA Nyelvtudományi IntézeteIntézet]]e magyar nyelvtörténeti és [[dialektológia]]i osztályának vezetőjévé neveztékis kikinevezték. 1963 és 1966 között a Bölcsészettudományi Kar dékánhelyettese, majd 1967 és 1974 között az egyetem rektorhelyettese volt. 1963 és 1988 között az ELTE és1960-tól az MTA közösNyelvtudományi tanszékcsoportjánakIntézet vezetőjekéntosztályvezetőjeként is dolgozott. 19911994-ben [[professor emeritus|emeritálták]]i címet kapott. 1995-ben távozott osztályvezetői tisztségéről.

1952-ben megvédteaddigi munkássága alapján megkapta a nyelvtudományok kandidátusi címét, 1960-ban megvédte akadémiai doktori értekezését. 1954 és 1960 között az MTA Helyesírási Főbizottságának elnöki tisztét töltötte be. 1965-ben választották az MTA levelező, majd 1976-ban rendes tagjává. Szintén 1965-től az MTA Nyelvtudományi Bizottságának elnöke volt 19961992-ig. Emellett 1999 és 2002 között az MTA Könyv- és Folyóiratkiadó Bizottsága elnöke volt. Ezenkívül a Szociális és a Magyar Nyelvi Bizottság tagja.

Több tudományos társaságban töltött be vezető szerepet: 19771976-benban a [[Magyar Nyelvtudományi Társaság]] elnökévé választották, 2005-ben a társaság tiszteletbeli elnökévé fogadta, valamint 1980 és 1990 között a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság alelnöke volt. Több éven keresztül az Európai Lexikográfiai Szövetségben képviselte Magyarországot. 1995 és 2000 között a [[Tudományos Ismeretterjesztő Társaság]] (TIT) elnökeként is tevékenykedett.

Kutatási területe a magyar nyelvtörténet, a [[nyelvjárás]]ok, valamint azok története(dialektológia), az [[etimológia]], a [[nyelvföldrajz]], a nyelvtörténet, valamint a nyelvtudomány története. Nagy jelentőségű munkája a főszerkesztésében 1967 és 1976 között készült ''A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára'', valamint az ''Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen'' (1991–1997).

A magyar nyelvtörténeti kutatásain belül kiemelten az [[Árpád-kor]] és a [[felvilágosodás]] időszakával foglalkozott. Munkáiban összefoglalta a történeti nyelvtudomány módszertani és szemléleti kérdéseit. Emellett megszervezte és vezette az újabb magyar etimológiai, illetve történeti nyelvtani kutatásokat, valamint jelentős szerepet töltött be a nyelvészképzésben.