„Cserháti Sándor” változatai közötti eltérés

Reáliskolai tanulmányai befejezése után gazdasági gyakorlatra ment, majd [[1871]]-73-ban elvégezte a magyaróvári[[Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet]]et, ahol gazdaságimezőgazdasági akadémiaoklevelet tanfolyamátszerzett. [[1873]]-74-ben a [[Halle an der Saale|hallei]], [[1874]]-75-ben pedig a [[lipcse]]i egyetemen egészítette ki szaktanulmányát. Az 1875. év őszén aaz magyaróváriidőközben gazdasági- akadémiaaz országban elsőként - akadémiai rangra emelt [[Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia]] segédtanárává, [[1878]]-ban rendes tanárává nevezték ki. [[1884]]-től már a növénytermesztési tanszék professzora. Kiemelkedő alakja volt az ún. óvári „nagy tanári karnak”. Kitűnő előadó volt, tanszékéről és az általa vezetett kísérleti állomásról sok kiváló növénytermesztő és más szakember került ki.

Oktató, irányító és kísérletező tevékenysége mellett igen gazdag tudományos és közírói munkássága is. Általános és különleges növénytermesztés című kétkötetes munkájában a téma legkorszerűbb és legteljesebb feldolgozását adta. Egész munkásságában következetesen igyekezett hidat verni elmélet és gyakorlat közé. Több szaklapba számos cikket írt, ezen kívül [[1880]]-82 között a ''Pesti Napló'' földművelési rovatát szerkesztette. [[1883]]-ban [[Kosutány Tamás]]sal együtt megalapította és szerkesztette a Magyaróvárott[[Magyaróvár]]ott megjelenő ''Mezőgazdasági Szemle'' című havi folyóiratot. [[1890]]-től a ''Köztelek'' című, az Országos gazdasági egyesület kiadásában megjelenő szaklap állandó rovatvezetője volt. Mint a növénytermelés tanára, egyúttal a magyaróvári[[Magyaróvári gazdaságiMagyar akadémiaKirályi Gazdasági Akadémia|Magyaróvári Gazdasági Akadémia]] kísérleti telepének kezelője és ugyanott [[1891]]-ben az ő kezdeményezésére és tervei szerint alapított Országos Növénytermesztési Kísérleti Állomás vezetője lett. Haláláig betöltötte ezt a pozíciót.