„Delirium tremens” változatai közötti eltérés

A delíriumokra jellemző tünetcsoport többnyire 3-8 nappal az ivás abbahagyását követően lép fel és általában 2-4 napig, szövődményes esetben tovább is tarthat. Régebben a halálozási arány 15-20%-ot is elért a szövődmények miatt (pl. keringési elégtelenség, tüdőgyulladás, vese- ill. a májműködési elégtelenség), a korai diagnózis és kezelés fejlődése következtében ez a szám ma már csak néhány százalék. A delírium tremens lezajlását követően néhány esetben átmeneti szellemi hanyatlás vagy [[Korsakoff-szindróma]] alakulhat ki. Ezen kívül [[alvászavar]], szorongás, [[depresszió]], ingerlékenység, érzelmi labilitás jelentkezhet hosszú időn keresztül (akár 3-12 hónapon át), néhány esetben ezek a tünetek krónikussá is válhatnak.

 

A gyógyszeres kezelése tüneti és szupportív. Általában a beteget benzodiazepinekkel ([[diazepam]] (Valium), [[lorazepam]] (Ativan) vagy [[oxazepam]] (Serax)) szedálják, extrém esetekben natipszichotikumokat ([[haloperidol]]) adnak neki, amíg a tünetek enyhülnek. A környezeti hatások ellenőrzése sokat segíthet. A beteget világos, nyugodt helyen kezelik, hogy minimalizálják a vizuális hallucinációkat.

 

<references />

 

* Szerző: Dr. Hegedüs Éva, Lektor: Dr. Eisler Olga<!-- jo lenne tudni, melyik konyvhoz tartozik -->

[[da:Delirium tremens]]

[[de:Delirium tremens]]

[[et:Delirium tremens]]

[[eu:Delirium tremens]]