„MÁV 376 sorozat” változatai közötti eltérés

Alig hagyta el a ''376,305'' pályaszámú mozdony [[1914]]. első napjaiban, néhány hétre rá elkészült a '''376 sorozat''' első ''Schmidt-rendszerű nagyfüstcsöves'' [[túlhevítő]]s példánya '''109<math>{}^{1}</math> szerkezetszám'''mal. A hosszkazánba épített tűzcsövek számát 67 db-ra csökkentették, helyükre három sorba összesen 15 db 119/127&nbsp;mm átmérőjű füstcsövet építettek be, melyekbe 27/34&nbsp;mm átmérőjű csövekből álló túlhevítőelemek kerültek. A gőz a szabályozótól gőzgyűjtőszekrény nedvesgőz-kamrájába, majd a túlhevítőelemeken át a túlhevítettgőz-kamrájába jutott, ahonnan a gőzhengerekhez áramlott. A kazánnyomást a kisebb igénybevétel érdekében 12 barra csökkentették, ezzel egyidejűleg a hosszkazán lemezvastagságát 12&nbsp;mm-re csökkentették. A gőzdóm és a homoktartály közé keresztben elhelyezett ''Pecz–Rejtő-féle víztisztó'' került. A füstszekrényben elhelyezett a túlhevítőkamra miatt a kémény a füstszekrényen 390&nbsp;mm-rel előbbre került. A túlhevítés szabályozása túlhevítő-védőszekrénnyel és az azon elhelyezett csappantyúkkal történt, melyeket egy kis gőzhenger (az ún. ''szervomotor'' vagy ''automata'') mozgatott.<br>A gépezet is átalakult: mindkét oldalra változatlan löketű, de 370&nbsp;mm átmérőjű hengerek kerültek. A túlhevített gőz miatt a hengerek tömszelencéi ''Schmidt-rendszerű'' fémtömítéssel készültek.<br>A tolattyúk átmérői itt is azonosak maradtak a túlhevítős ''[[MÁV 375|375]]-ös''ökével. A nagynyomású tolattyú belső túlfedése 0, külső túlfedése 24&nbsp;mm értékű lett. A gőzben lévő alkatrészek kenéséről tíznyílású, ''Friedmann-rendszerű'' LD jelű dugattyús melegalkatrész-kenőszivattyú gondoskodott, melyet ''376,512'' pályaszámtól kezdve egy nyolcnyílású NS jelű típusra cseréltek. A mozdonyokat továbbra is légfék nélkül, csak kézifékkel felszerelve szállították.