„Nagytanács (Velence)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
start |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
A '''Nagytanács''' vagy [[olasz nyelv|olaszul]]: ''Consiglio Maggiore'' [[1172]]-ben alakult meg, és a [[Velencei Köztársaság]] legfőbb törvényhozói intézményévé vált. A tanács megalakulása [[Velence]] arisztokratikus alkotmányának kialakulásához köthető, ugyanis a [[12. század]] után kialakuló velencei államrend egyik alapkövévé vált a Nagytanács.
==A Nagytanács kialakulása==
A lagúnák összefogásának első éveiben, az államiság első jegyei két intézményben jelentek meg. Az egyik a [[velencei dózse|dózse]] méltósága volt, a másik pedig a [[velencei népgyűlés|népgyűlés]] legitimizáló intézménye. A velencei állam kialakulásánál a gazdag kereskedőrétegre épülő állam lassan nem tudta feltartóztatni az arisztokrácia politikai hatalomba való benyomulását. A Nagytanács tulajdonképpen a népgyűlés szerepét és jogkörét vette át. De az arisztokraták befolyása mellett kialakulásában szerepet játszott az is, hogy Velence népessége rohamosan fejlődött, és ezért veszélybe került a népgyűlés hatékonysága. <br>
A tanács megalakulásakor 480 tagot számlált. A kezelhető létszámú testület a köztársaság minden társadalmi rétegéből választott képviselőkkel ülésezett. A nemeseken és polgárokon kívül az egyszerű velencei lakosok is politikai teret kaptak a Nagytanácsban. A törvény kimondja, hogy a tanács helyeit bárki betöltheti, aki megszerzi a szükséges szavazatokat. Ez elvben tehát kedvezett minden indulónak, a gyakorlatban persze a nemesek javára dőlt el. A gazdagabbak meg tudták vásárolni a szavazatokat és ismertségi körük is nagyobb volt. Ez lassan eldöntötte a tanács tagjainak hovatartozását, és a Nagytanácsból kiszorultak azok, akiknek nem volt elég vagyonuk és ismertségük a szavazatok megszerzéséhez. <br>
A tanácsba azonban nem csak választással, hivatalból is be lehetett kerülni. A későbbi években a [[Kistanács (velence)|Kistanács]], a [[Quarantia]] és a [[velencei szenátus|Szenátus]] tagjai automatikusan a Nagytanács tagjaivá váltak, és a köztársaság területén működő jelentősebb hivatalnokok is a tanács tagjaivá váltak, amint lejárt hivatali idejük. Ez utóbbiak szakismerete nélkülözhetetlenné vált a tanács működéséhez.
==A Nagytanács zártkörűségének kialakulása==
A törvények értelmében a tanács tagjai közé egy családból maximum négy fő juthatott be, mégis [[1261]]-re mindössze 27 család birtokában volt 242 mandátum. Ez is jól mutatja, hogy a köztársaság szűk rétege uralhatta a kereskedőállam törvényhozását. A Nagytanács létszámát hiába emelték az évek múltával, az mindig hasonló arányokat mutatott. [[1275]]-ben 567 tagja volt a tanácsnak, míg a [[14. század]]ban ez a szám ezer fölé emelkedett. [[1289]]-ben [[Pietro Gradenigo]] léphetett a dózse trónjára, aki egyértelműen az arisztokratikus átalakulás híve volt. Az egészen [[1299]]-ig több társadalmi réteget képviselő Nagytanács uralma alatt teljesen megváltozott. A dózse új választási törvényt fogadtatott el, amelynek értelmében egy tanácstagnak meg kellett szereznie öt kormánytag és huszonöt Quarantia-tag ajánlását, és emellett még a Nagytanács kétharmadának támogatását is. Az új szabály valójában szinte örökletessé tette a Nagytanács tagjainak helyét. Gradenigo uralkodása alatt a velencei államapparátus köre zárt világgá alakult át, ahová külső családoknak csak nagyon nehezen lehetett beférkőzni.
<br>[[1314]]. [[július 19]]-én létrehozták az ''Aranykönyv''et, azaz a ''Libro d'oro''-t, amely azon nemesek névsorát tartalmazta, akik jogosultak voltak belépni a Nagytanácsba. Később az Aranykönyv egyfajta nemesi nyilvántartássá alakult, amely a velencei nemesek fontosabb adatait is feljegyezte. A könyvet a Quarantia három elnöke vezette. Ettől kezdve a Nagytanács tagjai mind nemesek voltak, illetve akit sorai közé fogadott a tanács, annak azonnal nemesi rangot adtak. [[1319]]-ben a nemesek közül csak azok kerülhettek a tanácsba, akik betöltötték 25. életévüket, és az avvogadorok előtt jogi szakvizsgát tettek. Végül [[1323]]. [[szeptember 16]]-án a Nagytanács kimondta, hogy tagjai csak örökletes úton foglalhatják el helyüket. Ezzel végleg kialakult a Consiglio Maggiore zártkörűvé tétele.
==A tanács feladatköre==
A [[Velencei Köztársaság|Serenissima]] fennállása során az [[1172]]-től egészen a köztársaság bukásáig működő tanács feladatköre folyamatosan változott. Az évek során az egyre terebélyesebb létszámmal rendelkező tanács döntésképességének megőrzése miatt egyes funkciókat elkülönítetten kezeltek. A Nagytanács bizottságai azonban idővel függetlenedtek, és így jött létre a [[Quarantia]], a [[Velencei szenátus|Szenátus]] és a [[Bölcsek Tanácsa]]. Az ezek által gyakorolt jogok valamikor a Nagytanácshoz tartoztak. Megalakulásának időszakában a Nagytanács a népgyűléstől átvett széles jogkörökkel rendelkezett, amelyek lassan a többi intézmény kiépülésével párhuzamosan kerültek ki a tanács hatóköréből. <br>
Az állami hivatalnokok megválasztásának és kinevezésének joga mindvégig megmaradt a Nagytanács kezében. Leggyakrabban kilenc választót jelöltek ki, akik megválaszthatták a hivatalnokot. Ez alól nem képezett kivételt maga a [[velencei dózse|dózse]] sem. Megválasztása ugyan bonyolultabb rendszerben zajlott le, de a Nagytanács választotta meg.
A tanács üléseinek kezdetét a [[Szent Márk-bazilika]] harangja jelezte. A tanácstagok ekkor a [[Dózse-palota]] tanácstermében gyűltek össze, ahol magasított pódiumon foglalhattak helyet a köztársaság vezetői. Az ülésen a dózse elnökölt, és mindig az ő joga volt egy kérdésben először nyilatkozni. A pódiumon foglalt helyet a Signoria, a Quarantia három elnöke, a [[Tízek Tanácsa|Tízek Tanácsának]] elnökei és az avvogadorok. Az üléseken zajló vitákat a dózse és a Signoria együtt döntve irányította, jogukban állt megvonni a szót egyes képviselőktől. A döntésképességhez [[1309]]-től kezdve kétszáz fő jelenlétére volt szükség. Ezek leggyakrabban egyszerű többséggel döntöttek a különböző kérdésekben, ritkábban minősített többséggel. A jegyzőkönyv a Nagytanács vitáiról nem szólt, csak az eredményeket jegyezte fel. A családokat személyesen érintő témák esetében a szavazásból kizárták az egész rokonságot.
[[Kategória:A Velencei Köztársaság intézményei]]
| |||