Wikipédia

„Korporativizmus” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
aNincs szerkesztési összefoglaló
Syp (vitalap | szerkesztései)
járőrök
89 988 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{Fordítás|de|Korporativismus}}
{{korr}}
 
A '''korporativizmus''' (másként korporatizmus) (olaszul: corporativismo) szó egy politikai és gazdasági rendszert jelöl, melyben az egyes politikai érdekcsoportok (korporációk) egymással szemben nem ellenségesen állnak, nem szrájkokkal és osztályharccal terhes viszonyban vannak, hanem a munkabért és a munkafeltételeket békés egyetértésben rendezik. Maga a korporáció szó a latin corporátio (jelentése testület) szóból származik.
 
== Első történelmi megjelenési formák ==
 
Első alkalommal a szó [[Benito MussolíniMussolini]] uralma alatt, az olasz [[fasizmus]] idején tünt fel, később aztán ausztrofasizmus néven Engelbert Dollfuß uralma alatt Ausztriában is, a [[Harmadik Birodalom|nemzeti-szocilizmus]] idején „népközösség“- ként ([[:de:Volksgemeinschaft]]) jelent meg Németországban, majd Salazar uralma alatt Portugáliában „Estado Novo“ néven, de még [[Franklin D. Roosevelt]] elnök is hozzányúlt bizonyos elgondolásaiban a [[New Deal]] részeként. Az NSZK-nak a háború utáni történetében is magáévá tette a politika a korporatizmus alapgondolatát az unún. Társadalmi Partnerság formájában. Mussolíni esetében előképként a brazil diktátor, Getúlio Dornelles Vargas által az 1920-as évek során megvalósított un. „modern kapitalizmus“ szolgált.
 
A korporatizmus alapgondolata az, hogy egy ország valamennyi lakosa - függetlenül attól, mely társadalmi réteghez, vagy osztályhoz tartozik - közös érdekkel rendelkezik és emiatt az osztályharc, valamint a társadalomnak munkaadói táborra, munkavállalói táborra való felosztása az egész társadalom jólétére káros.
 
A korporatizmus egyrészt reakció volt a XX. század elején beálló pusztító világgazdasági válságra, mely világszerte bizalmatlanságot ébresztett a szabad piacgazdasággal szemben és sok helyen a középkori céhes rendszerek iránti nosztalgiát keltett ( a legismertebb példa erre XIII. Leó pápának a ''Rerum Novarum'' nevű enciklikája, mely elősegítette katolikus szakszervezetek megalapítását) . MásrészMásrészt azonban ez egyben reakció volt a szocialista és kommunista osztályharcra is, amit a korporációk közti békés tárgyalásos megoldásnak kellett volna felváltania. További elméleti befolyást gyakorolt e területen a szindikalizmus, melynek (a korai éveiben ) Mussolini híve volt.
Egy további prefasiszta gondolkodó volt Adam Müller von Nitterdorf, Metternich herceg tanácsadója.. Müller a [[Francia forradalom |francia forradalom]] egalitárizmusábólegalitarizmusából és az angol eredetű laissez-faire-kapitalizmusból (más néven manchester-liberalizmusból (Richard Cobden, John Bright , Frédéric Bastiat)) álló veszélyes párost kívánta megfékezni elméletével. A legtöbb német arisztokratának a szabad piacgazdaság elleni averziója miatt Müller írásainak nagy visszhangja lett.
ItaliábanOlaszországban mindenekelőtt Alfredo Rocco volt a fasiszta ideológia fejlesztője, aki később MussolíniMussolini idejében komoly politikai rangra jutott. Rocco 22 korporációra osztotta fel az olasz gazdaságot, ezek mindegyikét a ''Camera dei Fasci e delle Corporazioni'' képviselte.
 
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Korporativizmus”