„Bouvines-i csata” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
==Előzmények==
II. Fülöp Ágost a [[Keresztes háborúk#III. keresztes hadjárat|keresztes hadjáratról]] hazatérve hozzálátott az angol uralkodók uralma alá tartozó területek bekebelezéséhez, [[Oroszlánszívű Rihárd]] visszatérése azonban ekkor még meghiúsította terveit. A később Földnélküliként ismert János trónra kerülése után kedvezőbben alakultak számára az események, [[1202]]-ben elkobozta János földjeit, és be is vonult [[Anjou]]ba, [[Bretagne]]ba, [[Maine]]be, [[Normandia|Normandiába]] és [[Tourain]]be. Ezt követően állandósultak a harcok János és Fülöp között.<ref name = "Xenophone"/>{{cite web|title = The Battle of Bouvines|url = http://xenophongroup.com/montjoie/bouvines.htm}}
</ref>
 
Eközben a Német-Római birodalomban a [[Brunswick-ház]]ból származó IV. Ottó nem tudta megszilárdítani hatalmát, és [[1210]]-es [[kiátkozás]]át követően [[Mainz]]ban [[német király|német királlyá]] koronázták [[II. Frigyes német-római császár|II. Frigyest]]. Fülöp Frigyest támogatta, mire válaszul Ottó ellene fordult.<ref name = "Xenophone"/>
 
Ottó és János pártjára állt [[Flandria]] és [[Boulogne]] grófja is. 1214-ben megindult támadásuk két fronton zajlott, János dél felől támadt, míg Ottó északkelet felől tört be. A délnyugat felől támadó János délre csalta II. Fülöp seregét, azonban Ottó nem volt elég gyors, és nem tudta kihasználni északon a kedvező alkalmat. Fülöp a visszavonuló János sakkban tartására [[VIII. Lajos francia király|Lajos herceget]] 800 lovaggal, 2000 egyéb lovassal és 7000 gyalogossal [[PotiouPoitou]]ban hagyta, ő maga északra vonult, ahol új sereget szervezett, és megütközött Ottóval.<ref name = "Xenophone"/>
 
==A csata lefolyása==
Ottó [[július 12]]-én érte el [[Nivelles]]-t,<ref name = "Xenophone"/> ahol egyesült szövetségeseivel, majd továbbindult Bouvines felé. A francia csapatokkal július 27-én<ref>Ez a nap egy vasárnapra esett, amitvagyis a kortárstámadás beszámolóka [[római pápa|pápa]] által előírt fegyvernyugvás, a igen[[Treuga fontosDei]] részletnekmegsértését tartottakjelentette.</ref> csaptak össze Bouvines mellett, ahol a [[Lille]] és [[Tournai]] közötti út hídja átvezet a [[Marsa folyó]]n.
 
27-én reggel Fülöp elhatározta, hogy átkel a folyó bal partjára, azonban amikor az [[elővéd]] már átkelt, megfigyelői az ellenség közeledtét jelentették. Megváltoztatta haditervét, és a jobb parton állította fel [[csatarend]]jét. A jobbszárnyra kerültek a burgundi lovagok némi gyalogsággal kiegészítve, középen az [[Ile-de-France]]-i és normann lovagok álltak fel a király parancsnoksága alatt. A balszárnyat a gyalogság zöme valamint a délnyugati tartományokból érkező nehézlovasság alkotta.<ref name = "Földi">Földi, 124-126. o.</ref><ref name = "Xenophone"/> A közép előtt álltak fel a [[számszeríj]]ászok.<ref name = "Xenophone"/> A hagyományoknak megfelelően A sereg szárnyait a Marsa mocsarai is fedezték,<ref name = "Földi"/> és Fülöp a túlpartról visszatérő csapatoktöbbségét a balszárny meghosszabbítására használta fel.<ref name = "Xenophone"/>
 
Ottó azt hitte, menet közben lepi meg a franciákat, azonban a francia hátvéd Adam de Melun vezetésével sikeresen feltartóztatta őket, míg a fősereg felfejlődött. A németek, akik azt hitték, már a francia sereget üldözik, meglepődtek, amikor a rendezett francia sorokba ütköztek. A menetből kibontakozó német csapatok harcrendje a franciákéhoz hasonló volt, jobbszárnyon a lovagi lovasság foglalt helyet Boulogne grófjának vezetésével, őket egészítette ki William Longsword [[zsoldos]] gyalogsága.<ref name = "Xenophone"/> A balszárnyat a flandriai gróf lovagjai, míg a derékhadat a császár vezette német és [[németalföld]]i csapatok (főként [[lándzsa|lándzsás]] gyalogság) alkották. A csapatok felfejlődése időt vett igénybe, így nem bocsátkozhattak egyszerre harcba.<ref name = "Földi"/>
A német derékhad eközben diadalmasan nyomult előre, azonban a soraikat ismételten rendező burgundiak és a Fülöp körül álló lovagok kisegítették szorult helyzetéből Fülöpöt, akit kiütöttek a nyeregből, azonban kiváló [[páncél]]ja megmentette életét ellenségei között.<ref name = "Földi"/>
 
A harc francia balszárnyon indult meg utolsóként, ahol Boulogne grófja gyalogosaiból „erődöt” szervezett, ahova a lovagok visszatérhettek fáradalmaikat kipihenni.<ref name = "Földi"/> A francia gyalogság azonban áttörte az erődöt, és foglyul ejtette mind Renaud de Dammartint, mind William Longswordot.
 
A francia lovagok, miután szétszórták a német gyalogságot, a kisebb létszámú, de pihent császári lovagságra vetették magukat. A harcban csaknem foglyul ejtették Ottót, miután megölték alóla lovát.<ref name = "Xenophone"/> A császárt szász [[testőrség]]e kimentette, és miután egyik nemese átadta lovát, Ottó elmenekült a csatatérről. Ez eldöntötte a csatát, bár a szászok és vesztfáliaiak még helytálltak, a zsoldosok menekülni kezdtek.
 
A harc francia balszárnyon indultbalszárnnyal meg utolsóként, aholszemben Boulogne grófja gyalogosaiból „erődöt” szervezett, ahova a lovagok visszatérhettek fáradalmaikat kipihenni.<ref name = "Földi"/><ref name = "Xenophone"/> A francia gyalogság azonban áttörte az erődöt, és foglyul ejtette mind Renaud de Dammartint, mind William Longswordot.
 
 
==Következmények==
A francia győzelem után a koalíció felbomlott. A harcokat [[szeptember 18]]-án lezáró chinoni fegyverszünetben az angolok lemondtak a [[Loire]]-tól északra fekvő birtokaikról. Az Angliába visszatérő Jánost a [[Magna Charta]] kiadására kényszerítette a nemesség, és [[1216]]-ban már Lajos herceg szállt partra Dél-Angliában a felkelő nemesség hívására.
 
Ottó a vesztes csata után a Német-Római Birodalomban immár a [[július 23]]-án [[Aachen]]ben császárrá koronázott [[II. Frigyes német-római császár|II. Frigyessel]] találta szembe magát, és hatalmát nem tudta megtartani.
 
==Források==