„Nagy-Sárrét” változatai közötti eltérés

2 684 bájt hozzáadva ,  10 évvel ezelőtt
A vizek lecsapolásával ma már szinte semmi nyoma nem maradt az egykori ingoványoknak.
== Története ==
A Sárrét, zord mocsaras, nádas emberi letelepedésre szinte alkalmatlannak tűnő terület volt. Mégis már a honfoglalás előtt is lakták, szétszórt kis lakosszámú települések sűrűn fordultak elő a Sárrét szárazabb helyein. Nehezen megközelíthető helyek voltak ezek, melyek természetes védelmet nyújtottak az ottlakók számára, ugyanakkor bőven ellátta a lakosságot élelemmel, tüzelővel.
A letelepüléskor a [[Borsa]], [[Csolt]] és [[Vatha]] nemzetség kapta meg a területet. A [[Szent István]] király álltal elrendelt templom építések itt nagyon lassan mentek végbe, részben azért mert helyben nem állt rendelkezésre jó építőanyag, a köveket a Bihari hegyekből hozták. Másik ok a keresztényellenes mozgalmak, melyek főleg innen indultak pl. a [[Vata-féle]] lázadás. [[1241]]-ben, [[Kada Kán]] álltal vezetett tatár csapatok dúlták fel a településeket, de később szinte minden falut újjá építettek. [[1550]] körül kezdett elterjedni a reformáció, a helyiek igen korán felvették az új vallást. Gyula eleste után [[1566]]-ban a Sárrét déli fele török uralom alá került, [[1660]]-ig Várad elestéig Szeghalomnál volt a határ a [[Török Birodalom]] és [[Erdély]] között. Ez azzal is járt, hogy a falvakat állandóan pusztították, némelyik többször is elnéptelenedett. Várad [[1692]], és Gyula [[1695]]-ben történt visszafoglalása után, a falvak fokozatosan benépesültek, de számuk alaposan megfogyatkozott.
[[1720]] után a települések fejlődése általában egyenletes volt, többségük ma is létezik. Helyi jellegzetességnek tekinthetjük, hogy a mocsarak a határokat bizonytalanná tették, sok határper is folyt emiatt. [[1720]] után nagy határrendezések voltak, Szeghalom, Füzesgyarmat és Csökmő hovatartozása sokáig volt vita tárgya. Az ezutáni időszakot csendes fejlődés jellemezte, szaporodtak a házak, ezek azonban még mindig sár-, vályogfalú és nádtetős épületek voltak. A lakosság a kezdetektől egészen a folyók szabályozásáig, és a mocsarak lecsapolásáig, szabad tartásos, rideg állatenyésztéssel foglakozott. A vizek szabályozása után a mocsarak gyorsan kiszáradtak, és a nádasok felégetése után beindult az intenzív földművelés.
Jelentős ipara nem alakult ki, ezt egyébként a szinte járhatatlan utak is akadályozták, a vízrendezés után (1886-88) viszont beindult a vasútépítés. A lakosság egy része itt talált magának megélhetést, egy másik jelentős résznek viszont lehetőséget biztosított, hogy távolabbi helyekre vándoroljanak, az akkoriban létesült ipari központokba.
 
== Települések ==
24

szerkesztés