„A sevillai borbély (Rossini)” változatai közötti eltérés

'''A sevillai borbély''' ''([[olasz nyelv|olaszul]] Il barbiere di Siviglia)'' [[Gioacchino Rossini]] kétfelvonásos [[opera (színmű)|operája]]. Szövegkönyvét [[Cesare Sterbini]] írta [[Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais]] színműve nyomán. Ősbemutatójára ''Almaviva o sia l'inutile precauzione'' címmel [[1816]]. február 20-án került sor a [[róma]]i [[Teatro Argentina|Teatro Argentinában]]. A mű (legalábbis részleteinek) ismertsége túlmutat az operabarátok egyre szűkülő körén: például a világhírű ''Largo al factotum della città'' című ária (Figaro belépője) számos filmben és rajzfilmben felbukkan. [[Pest]]en 1820-ban mutatták be német nyelven, majd [[1837]]-ben magyarul is.

 

{| class="wikitable"

!Szereplő

|}

 

A [[nápoly]]i Teatro Argentina impresszáriója, Sforza-Cesarini rendelte meg a darabot. A szövegkönyvet Rossini javaslatára Cesare Sterbini írta meg, és bizonyos, hogy Rossini aktívan részt vett a libretto kidolgozásában.<ref>{{cite book|last=Toye|title=Rossini|pages=45-52}}</ref> A téma nagyon népszerű volt a korban: [[1782]] és [[1816]] között legalább négy feldolgozását ismerjük, köztük a szintén nápolyi [[Paisello]] és [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] változatát. A darabot, amit a szerző saját bevallása szerint mindössze tizenhárom nap alatt írt meg, [[1816]]. [[február 20]]-án mutatták be. A bemutatót Paisiello hívei – és számos más szerencsétlen körülmény – látványos bukássá tették.<ref>Toye a következőket sorolja: Paisello rajongói az operaelőadás közben pisszegtek és kiabáltak. Állítólag a finálé közben valaki felkiáltott: „Itt vagyunk Cesarini herceg gyászünnepségén!”. Kinevették a tenoristát, aki hangolta a gitárját a szerenád előtt, Don Basilio megbotlott egy nyitva hagyott süllyesztőben, még egy macska is megjelent a színpadon. Amikor Rossini megtapsolta az énekeseket, még őt is lepisszegték, mert tüntetőnek vélték gesztusát. A második felvonást szinte hallani sem lehetett a zajongástól.</ref> A második előadástól kezdve a darab sikeres lett, de a farsangi szezon lejárta miatt a művet mindössze egy hétig játszották. Amikor a darab öt év múlva visszatért Rómába, már egész Itáliában diadalt aratott. [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]] állítólag azt mondta Rossininek [[bécs]]i találkozásukkor [[1822]]-ben: „Adjon nekünk még sok Borbélyt!” A mű azóta is Rossini legismertebb és legtöbbet játszott műve. Egy kimutatás szerint az 5. leggyakrabban játszott opera az [[Egyesült Államok]]ban.<ref>[http://www.operaamerica.org/Content/Audiences/Programs/Cornerstones/index.shtml OPERA America's "The Top 20" list of most-performed operas]</ref>

 

Az operát sokáig az [[opera buffa]] (vígopera) műfaj legkiemelkedőbb darabjának tartották. [[Fodor Géza|Fodor]] szerint a 1960-as években merült fel más, árnyaltabb értelmezések lehetősége. Így pl. Lamberto Gardelli felfogásában "Rossini operája a szegény Bartolo tragédiája". S valóban: 1960-as felvételén „Gardelli nem a darab ellenállhatatlan vidámságát, bámulatos szellemességét hangsúlyozta, hanem drámaiságát, konfliktusosságát”. Később viszont Claudio Abbado „nem a mű konfliktusosságát, drámaiságát hangsúlyozta, hanem szépségét, eufóniáját és zenei komplexitását. Mintha azt próbálta volna demonstrálni, hogy Rossini darabjában valójában egy Mozart-opera rejlik.” <ref>http://www.muzsikalendarium.hu/muzsika/index.php?area=article&id_article=676&hl=fodor%20géza [[Fodor Géza]] cikke Muzsika 1999 szeptemberi számában</ref>

 

:'''Helyszín:''' [[Sevilla]], [[Spanyolország]]

:'''Idő:''' [[17. század]] közepe

[[Fájl:Figaro.jpg|300px|thumb|Figaro ábrázolása ''A sevillai borbélyból'']]

 

:'''Helyszín:''' Bartolo doktor háza előtti tér

Almaviva Lindoro néven megpróbál szerelme, Rosina közelébe kerülni. Figaro, a borbély segítségét kéri. Bartolo, Rosina gyámja fölöttébb gyanakvó, miután a zenetanár Basilio figyelmeztette, hogy a gróf a városban tartózkodik és háza körül ólálkodik. Figaro tanácsára a gróf katonának öltözik és kvártélyt keresve bekopog Bartolo házába. Eljátssza, hogy részeg, amivel magára vonja az őrök figyelmét. Almaviva azonban az őrtisztnek titokban felfedi grófi rangját, így az őrség rögvest távozik. Bartolo mindezt értetlenül nézi és eltanácsolja az ál-katonát.

 

:'''Helyszín:''' Bartolo doktor háza

Figaro most azt javasolja Almavivának, hogy zenetanárként próbáljon meg bejutni Bartolo házába. Azt hazudja, hogy Basilio beteg és őt küldte maga helyett. Amikor a muzsikától elfáradt Bartolót elnyomja az álom, az énekóra pásztorórává változik. Figaro elcseni Bartolótól az erkély kulcsát. Amikor beállít Basilio, egy zacskó aranyért hagyja magát megvesztegetni és átengedi a terepet az ál-zenetanárnak. Míg Figaro eltereli a doktor figyelmét, Rosina és Almaviva megtervezik a szökést. Bartolo azonban kiszimatolja a cselszövést és az ál-zenetanárt kirúgja a házból. Basiliót elküldi jegyző után, mert azonnal el akarja venni a lányt. Bebeszéli Rosinának, hogy Lindoro (Almaviva) hűtlen volt hozzá, a lány kétségbeesésében kifecsegi a szökési tervet. Amíg Bartolo elmegy riasztani az őrséget, Figaro és a gróf beosonnak a házba. Almaviva felfedi valódi kilétét és meghazudtolja a doktor szavait. Figaro sürgeti, hogy gyorsan távozzanak, de a létra eltűnt az erkélyről. Megérkezik Basilio és a jegyző. Rosina házasságot köt Almavivával, amelyet a jegyző szentesít. A későn érkező Bartolo kénytelen elfogadni a helyzetet.

 

 

 

 

 

{{források}}

 

 

[[en:The Barber of Seville]]

[[ca:Il barbiere di Siviglia]]

[[cs:Lazebník sevillský]]

[[ja:セビリアの理髪師]]

[[ko:세비야의 이발사]]

[[pl:Cyrulik sewilski]]

[[ro:Bărbierul din Sevilia]]

[[ru:Севильский цирюльник (опера)]]

[[sl:Seviljski brivec (opera)]]

[[sv:Barberaren i Sevilla]]

[[zh:塞維利亞的理髮師]]