„Nagy-Sárrét” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Tobi (vitalap | szerkesztései) typo |
|||
1. sor:
A '''Sárrét''' egy [[tiszántúl]]i tájegység,
== Fekvése ==
A Nagy-, illetve Kissárrét, [[Hajdú-Bihar]] déli, és [[Békés megye]] északi, északkeleti részén terült el. Nevét a [[Berettyó]] és a Körösök
== Története ==
A Sárrét, zord mocsaras, nádas emberi letelepedésre szinte alkalmatlannak tűnő terület volt egykoriban. Mégis már a [[honfoglalás]] előtt is lakták, szétszórt kis lakosszámú települések sűrűn fordultak elő a Sárrét szárazabb helyein. Nehezen megközelíthető helyek voltak ezek, melyek természetes védelmet nyújtottak az
A letelepüléskor a [[Borsa]], [[Csolt]] és [[Vatha]] nemzetség kapta meg a területet. A [[Szent István]] király
[[1720]] után a települések fejlődése általában egyenletes volt, többségük ma is létezik. Helyi jellegzetességnek tekinthetjük, hogy a mocsarak a határokat bizonytalanná tették, sok határper is folyt emiatt. [[1720]] után nagy határrendezések voltak, Szeghalom, Füzesgyarmat és Csökmő hovatartozása sokáig volt vita tárgya. Az ezutáni időszakot csendes fejlődés jellemezte, szaporodtak a házak, ezek azonban még mindig sár-, vályogfalú és nádtetős épületek voltak. A lakosság a kezdetektől egészen a folyók szabályozásáig, és a mocsarak lecsapolásáig, szabad tartásos, rideg állatenyésztéssel foglakozott. A vizek szabályozása után a mocsarak gyorsan kiszáradtak, és a nádasok felégetése után beindult az intenzív földművelés.▼
▲[[1720]] után a települések fejlődése általában egyenletes volt, többségük ma is létezik. Helyi jellegzetességnek tekinthetjük, hogy a mocsarak a határokat bizonytalanná tették, sok határper is folyt emiatt. [[1720]] után nagy határrendezések voltak, Szeghalom, [[Füzesgyarmat]] és [[Csökmő]] hovatartozása sokáig volt vita tárgya. Az
Jelentős ipara nem alakult ki, ezt egyébként a szinte járhatatlan utak is akadályozták, a vízrendezés után (1886-88) viszont beindult a vasútépítés. A lakosság egy része itt talált magának megélhetést, egy másik jelentős résznek viszont lehetőséget biztosított, hogy távolabbi helyekre vándoroljanak, az akkoriban létesült ipari központokba.
14 ⟶ 16 sor:
* Aka, Bakonszeg mellett volt. Első írásos emléke [[1283]]-ból való, a török pusztítás után nem építették újjá
* Apróhalomháza, Gyomától északra. [[1321]]-ben említik mint a Barsa család birtokát, [[1598]]-ban a török csapatok véglek elpusztították.
* [[Bakonszeg]],
* Balkány, Szeghalomtól északnyugatra feküdt. [[1598]]-ban pusztult el.
* Bálintelke, Berettyóújfalutól délnyugatra. Első emléke [[1291]]-ből való, [[1470]]-ben már csak mint pusztát említették.
20 ⟶ 22 sor:
* Barsa, Csökmőtől északra volt. Első említése [[1216]]-ban volt, a török pusztítása után nem épült ujjá.
* [[Bélmegyer]],Vésztőtől délnyugatra fekszik, először [[1346]]-ban említették
*
* [[Berettyóújfalu]], először [[1285]]-ben mint ''Nova Villa'' említették.
* [[Biharnagybajom]], Füzesgyarmattól északra fekszik, [[1216]]-ban szerepel először a váradi regestrumban, de a történészek szerint a honfoglalás előtt jelentős földvár lehetett a területén
27 ⟶ 29 sor:
* Bozsód, Csökmőtől északkeletre feküdt, először [[1220]]-ban említették, a török idők alatt pusztult el.
* Bökény, szintén Csökmő közelében volt, [[1214]]-ben említették először, és [[1588]]-ban még lakták. Pontos helye nem ismert.
* [[Bucsa]], Karcag és
* Cséfány, Szeghalom közelében, [[1336]]-ban már egyháza volt, [[1598]]-ban a tatárok elpusztították.
* Csekehida, Zsákától nyugatra lévő falu volt. [[1322]]-ben már írásban említették, a török pusztítás után nem építették újjá.
|