„Erich von Manstein” változatai közötti eltérés

(→‎A második világháború: Hivatkozás és néhny elgépelés kijavítása.)
====A második világháború====
[[File:1939-1940-battle of france-plan-evolution.jpg|bélyegkép|balra|350px|A francia hadjárat terve]]
[[1939]]-ben, a [[Lengyelországi hadjárat (1939)|Lengyelországi hadjárat]] során Manstein a '''"Dél"''' hadseregcsoport vezérkarának vezetőjeként tevékenykedett, [[altábornagy]]i rangban. Ezek után dolgozta ki a nyugati hadjárat támadási tervét, amit később {{lang|de|''Sichelschnitt''}}-nek ("Sarlóvágás") neveztek el. A terv lényege abban állt, hogy a német páncéloserőket az '''"A"''' hadseregcsoportnál koncentrálják, melyek az [[Ardennek|Ardenneken]] keresztülnyomulva lezárják a [[Kelet (égtáj|keleti]] irányba előretörő ellenség szárnyát.
 
Manstein leadta a hadműveleti javaslatát az OKH-nak, {{lang|de|(''Oberkommando des Heeres''}}, "a hadsereg főparancsnoksága"), de a hadsereg vezérkari főnöke, '''Franz Halder''' attól félt, hogy az ''A hadseregcsoport'' főparancsnoka, [[Gerd von Rundstedt|von Rundstedt]] tábornok Manstein befolyása alatt önálló hadműveletekre vállalkozik, ezért pozíciójából felmentették, és [[1940]]. [[január 27]]-én meglepetésre a XXXVIII. [[hadtest]] (négy hadosztály) parancsnokságával bízták meg. Így vett részt a [[Franciák|francia]] hadjáratban, miután '''gyalogsági tábornok'''ká léptették elő, és megkapta a [[Vaskereszt|lovagkeresztet]]. <!--A vaskereszt lovagkeresztjét kapta meg.-->
[[1941]] [[február]]jában áthelyezték a LVI. hadtest &ndash; motorizált<ref group="jegyzetek"> 1942-ig így hívták a későbbi páncéloshadtestet</ref> &ndash; parancsnokságára. E tisztségében semmiféle szereppel és befolyással nem rendelkezett a [[Szovjetunió]] [[1941]]-es megtámadásának stratégiai megtervezésében. Néhány nappal a támadás kezdete előtt [[Adolf Hitler|Hitler]] kiadta híres ''komisszár-parancsát'', melynek értelmében a [[Vörös hadsereg]] minden fogságba került komisszárját azonnal ki kell végezni. Manstein ezt a parancsot katonához méltatlannak tartotta, és azt az utasítást adta a parancsnoksága alá tartozó egységeinek, hogy hagyják figyelmen kívül. <ref group="jegyzetek"> Csakúgy, mint később, amikor a 11. hadsereg parancsnoka lett. </ref>
 
1941. [[június 22]]-én, hajnali 3 [[óra]]kor az LVI. hadtest élén átlépte a [[Szovjetunió|szovjet]] határt, és csapataival öt [[nap|időegység]] alatt 240 [[kilométer]]t előrenyomulva bevette [[Daugavpils|Daugavpilst]] ({{lang-de|Dünaburg}}). [[Szeptember 12]]-én az aznap elesett [['''Eugen Ritter von Schobert]]''' helyett átvette a 11. hadsereg főparancsnokságát. A ''Dél hadseregcsoport'' déli szárnyán elhelyezkedvén feladatuk a [[Krím|Krím-félsziget]] elfoglalása volt. A sziget ellen indított első támadás azonban kudarcot vallott. Ebben a pozíciójában kapta kézhez az úgynevezett ''Reichenau-parancsot'', amely felhívja a [[Wehrmacht]] kötelékében harcoló katonák figyelmét, hogy mindenféle következmény nélkül követhetnek el háborús [[bűntett|bűntetteket]] a szovjet – és különösen a [[Zsidók|zsidó]] – lakossággal szemben. A parancsot Manstein megváltoztatott formában adta tovább csapatainak: ''"A zsidó-[[bolsevik]] rendszert egyszer és mindenkorra ki kell irtani. Soha többé nem jelenhet meg az [[Európa|európai]] életterünkön belül."''<ref group="jegyzetek"> A háborús bűnösök perében ez volt a vád Manstein ellen.</ref>
 
[[File:Bundesarchiv Bild 101I-022-2927-26, Russland, Generäle Hoth und v. Manstein.jpg|bélyegkép|jobbra|[[Hermann Hoth]] és Manstein]]
[[1942]]-ben Manstein másodjára is megpróbálta bevenni Krímet és [[Szevasztopol]]t. Ezúttal sikerrel járt, melynek következtében [[július 1]]-jén [[tábornagy|vezértábornaggyá]] nevezték ki. [[Nyár]] végén a 11. hadsereget Leningrád (ma:[[Szentpétervár]]) alá helyezték át, melynek feladata a város elfoglalása volt.
 
[[Október 29-én]]-én idősebbik fia; Gero 19 [[év|évesen]], hadnagyi rangban elesett a [[keleti front]]on. Ennek ellenére [[november 21]]-én Mansteint az új [[Don]]-(Dél)-hadseregcsoport főparancsnokává nevezték ki. A hadseregcsoporthoz tartozott a [[Sztálingrád]]ban (ma: [[Volgográd]]) katlanba zárt 6. hadsereg és a 4. páncélos hadtest. Utóbbinak [[Hermann Hoth]] [[vezérezredes]] parancsnoksága alatt, délnyugati irányból, mindössze két páncélos hadtesttel kellett volna körülbelül 30 km-re megközelítenie a sztálingrádi katlant, hogy ott a 6. hadsereg időközben kitört egységeivel egyesüljön. A kitörésre azonban Hitler – Manstein minden igyekezete ellenére – végül nem adott parancsot, Hoth csapatai pedig a katlantól 48 km-re elakadtak. Ezzel megpecsételődött a 6. hadsereg sorsa. Manstein ezek után minden erejével arra törekedett, hogy a sztálingrádi katasztrófa következtében a németek déli szárnyán fenyegető teljes összeomlást megakadályozza.
 
[[1943]] márciusában egy ellentámadás eredményeként sikerült [[Harkov|Harkovot]] és [[Belgorod|Belgorodot]] visszafoglalnia. Ezért lovagkeresztjéhez megkapta a tölgyfalombokat. A sztálingrádi krízis alatt és után Manstein és Hitler között egyre jobban kiéleződtek az ellentétek.{{Idézet 3|Május elején a hadsereg-csoportnak a Citadella-hadművelethez több mint 686 páncélos és 160 rohamlöveg állt volna rendelkezésére. Július 3-ig a Citadella fronton összesen 1081 páncélos (ennek majdnem fele Panzer III-as) és 376 rohamlöveg volt hadra fogható.|Manstein|40%|right|rquote=1}} Ennek ellenére a Wehrmacht belső ellenállásában, illetve egy esetleges Hitler elleni [[Puccs|államcsínyben]] nem akart részt venni, mert úgy gondolta, hogy ez nem összeegyeztethető a „katonai becsületével“. Ezen kívül félt attól, hogy egy sikeres puccs esetén a német katonák soraiban felbomlik a fegyelem, [[polgárháború]] tör ki, ami elkerülhetetlenül [[Harmadik Birodalom|Németország]] katonai összeomlásához vezetett volna. A Hitler elleni [[merénylet]] előkészületeibe így nem vonták be. [[Claus Schenk von Stauffenberg |Stauffenberg]] négyszemközti beszélgetésen ugyan felhívta Manstein figyelmét a Hitler döntéseivel kapcsolatos elégedetlenségére, de terveibe részletesen nem avatta be. Von Manstein javasolta Stauffenberg frontra áthelyezését, amit később az őrnagy letartóztatására tett kísérletként állítottak be.