„Félix Vallotton” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: uk:Фелікс Валлотон |
|||
3. sor:
==Élete, munkássága==
Egy konzervatív középosztály-béli családba született Lausanne-ban, és ott végezte iskoláit is. Tizenhét éves korában Párizsba ment, ahol művészeti tanulmányokba fogott, és a [[Julian Akadémia|Julian Akadémián]] tanult ''Jules Joseph Lefebvre''-nél és ''Gustave Boulanger''-nál. Rengeteg időt töltött a [[Louvre]]-ban, ahol [[Hans Holbein|Holbein]], [[Albrecht Dürer|Dürer]] és [[Jean Auguste Dominique Ingres|Ingres]] műveit tanulmányozta és másolta; ezek a festők maradtak egész életében a példaképei. Első képein még határozottan felismerhetők az akadémikus tradíciók. ''„Portrait of Monsieur Ursenbach”'' című képét az [[1885]]-ös Szalonon mutatta be. A következő évben saját ''„Önarckép”''-ét állította ki (lásd alul a Művei között), amit elismeréssel fogadtak. A következő években festett, kritikákat írt a ''Gazette de Lausanne'' számára és rézkarcokat készített. [[1891]]-ben a ''Salon des Indépendants''-on [[Henri Toulouse-Lautrec|Toulouse-Lautrec]], [[Vincent van Gogh|Van Gogh]], [[Henri Rousseau]] képeire figyelt fel, és ezek hatása alatt festette meg első jelentős képeit. A következő ''Indépendants''-on [[Georges Seurat]] [[Pointillizmus|pointillista]] stílusát követve állított ki.
[[1891]]-ben készítette első fametszetét [[Paul Verlaine]]-ről. A számára új magasnyomásos technikát alkalmazó médium (az addig alkalmazott [[rézkarc]] mélynyomásos technika) megtetszett neki, és módszerét folyamatosan tökéletesítve az évtized folyamán fametszetek sorozatát készítette, amik folyóiratokban és könyvekben jelentek meg. A fametszetet, ami addig az újságillusztráció és a kereskedelmi reklám fantáziátlan eszköze volt, ő ismét a művészet szintjére emelte. Fametszetei új megoldásokat mutattak az addigi gyakorlattal szemben: a rajzok körvonalait idéző kontúrokat és hangsúlyos fekete-fehér foltokat alkalmazott nyomatain, a vonalkázós stílust nem alkalmazta. A [[posztimpresszionizmus]] és a [[szimbolizmus]] hatása mellett a japán fametszetek befolyása is felfedezhető rajtuk. Utóbbit az ''École des Beaux-Arts'' [[1890]]-es kiállításán fedezte fel magának. Az [[1896]]-ban megjelent „Maszkok könyvé”-t (''Livres de masques''), ''Rémy de Gourmont'' kötetét egy sor szimbolista portréval illusztrálta.
9. sor:
Festményeire is a nagy technikai felkészültség jellemző, ugyanakkor a szinte száraz realizmus is a sajátja, amely még a meghitt jeleneteket ábrázoló képein is felfedezhető. Az [[1890-es évek]]ben a fametszetei is visszahatottak a festményeire: kontúrokat és – a részleteket leegyszerűsítendő – nagyobb, összefüggő színfoltokat festett. A Nabis-hoz tartozott (deklaráltan [[1892]]-ben csatlakozott hozzájuk, és [[Pierre Bonnard]], [[Ker-Xavier Roussel]], [[Maurice Denis]] és [[Édouard Vuillard]] életük végéig a barátai maradtak), de stílusa mégis érezhetően más, mint ami a csoportra jellemző, ő sokkal „fakóbb” színeket használt. A korszak jellemző alkotásai az ''„Úrnő és szolgálója”'' és a ''„Vörös szoba”''. Sokáig sajátos hangulatú zsánerképeket (''„A beteg”''), míg később inkább aprólékosan kidolgozott portrékat, női aktokat és csendéleteket festett (''„Akt”'', 1906). Nem hagyott fel az írással sem, kritikai cikkeket jelentetett meg (általában igen szigorú bírálatokat írt), de voltak színdarabjai is (ezek közül kettőt be is mutattak [[1904]]-ben és [[1907]]-ben).
Az [[
==Művei==
| |||