|
}}
'''John Houston Stockton''' (Spokane, [[1962]]. [[március 26.]]) visszavonult hivatásos amerikai kosárlabdázó, a [[Utah Jazz (NBA)]] egykori irányítója (point[[1984-85-ös guard)NBA akiszezon|1984]] 19és évet[[2002-03-as játszottNBA (1984-szezon|2003) a profik]] között. NősStocktont feleségeminden Nadaidők Stepovichegyik korábbilegjobb röplabdásirányítójának tartják, 6hiszen gyermekeő tartja az van[5[NBA]] történetében a gólpasszok és lopások rekordját.
Kezdetek
A mormonok játékmestere
Első három profi idényében főleg csereként számítottak rá a kezdő irányító Rickey Green mögött. Aztán 1985-ben nagy változás következett nemcsak a Jazz hanem Stockton számára is, mivel a csapat a 85-ös drafton az első kör tizenötödik választottjaként (1/1-es Patrick Ewing New York Knicks) szerződtette Karl Malone-t és ezzel összeállt az NBA legdinamikusabb párosa. A két játékos együttműködésének köszönhetően az eredmények sem maradtak el. A csapat 1997-ben és 1998-ban bejutott az NBA nagydöntőjébe ahol mindkétszer a Michael Jordan vezérelte Chicago Bullstól kaptak ki 4:2-re. Az idő lassan elszállt a vezérek fölött is Karl Malone 2003-ban az aranygyűrű megszerzéséért a Los Angeles Lakershez igazolt, míg a játékmester csendben vonult vissza a kosárlabdázástól.
Díjak és számok tükrében
John Stockton 19 éves profi pályafutása sok rekordot és díjat szerzett. 1994-ben és 95-ben bekerült az Év Csapatába (All-NBA First Team) továbbá kilencszer szavazták a második és harmadik ötösbe[1]. Ami klub szinten nem sikerült az sikerült válogatottként ugyanis 1992-ben a Dream Team I (Michael Jordan, Magic Johnson, Larry Bird, Karl Malone) tagjaként olimpiai bajnok lett Barcelonában majd pedig 1996-ban ismét a dobogó legfelső fokára állhatott az atlantai olimpián a Dream Team II (Karl Malone, Shaquille O’Neal, Gary Payton, Hakeem Olajuwon) játékosaként. Szerepelt tíz All-Star gálán, amelyek közül kiemelkedik az 1993. február 21-én a Delta Centerben rendezett hétvége. Itt ugyanis Nyugat (Karl Malone, Charles Barkley, John Stockton, David Robinson, Clyde Drexler, Dan Majerle, Tim Hardaway, Hakeem Olajuwon, Terry Porter, Danny Manning, Sean Elliott, Shawn Kemp edző: Paul Westphal) egyszeri hosszabbítás után 135-132-re legyőzte Kelet (Michael Jordan, Isiah Thomas, Scottie Pippen, Shaquille O’Neal, Larry Johnson, Patrick Ewing, Mark Price, Brad Daugherty, Dominique Wilkins, Joe Dumars, Detlef Schrempf, Larry Nance edző: Pat Riley) csapatát. A mérkőzés MVP-je Karl Malone (28 pont, 10 lepattanó, 1 labdaszerzés, 2 blokk) és John Stockton (9 pont, 6 lepattanó, 15 assist, 2 labdaszerzés) lett[3]. A spokane-i zseni 1504 mérkőzést játszott az alapszakaszban 182-t pedig a rájátszásban, mezőnyből 51,5%-kal, büntetőből 82,6%-kal dobott. Meccsenként 2,7 lepattanó, 10,5 gólpassz, 2,2 labdaszerzés, 0,2 dobásblokkolás, 13,1 pont volt a mérlege[1].15806 gólpasszal és 3265 labdaszerzéssel a labdaszerzési és gólpassz-örökranglista első helyezettje[2]. 1996-ban beválasztották az NBA történetének ötven legjobb játékosa közé. A Utah Jazz otthona előtt (Delta Center) pedig Karl Malone és az ő bronz szobra látható.
==Források==
|
