„Menetelés Rómába” változatai közötti eltérés

[[1919]]-ben a [[szocializmus|szocialistából]] jobboldalivá vedlett Mussolini vezetésével megalakult az összefogást szimbolizáló [[fasces]]t jelképül választó ''[[Fascio di Combattimento]]'' (Harci Fascio), amely eleinte baloldali-[[nacionalizmus|nacionalista]] egyveleg programmal rendelkezett, de nem hívta fel magára a közvélemény figyelmét. El is bukott a választásokon, ami ideológiai váltáshoz vezetett. A győztes szocialisták szervezkedését rossz szemmel néző [[milánó]]i városvezetés vette először igénybe a [[bolsevizmus|bolsevik]]ellenességüket hangoztató fasiszták segítségét, akik rendfenntartóörömmel vettek részt fegyveres csapataikkal ([[squadra|squadrák]]) küzdöttek a választások óta rendszeressé váló bolsevista zendülések ellencsetepatékban. A baloldaliak kiléptek a fascióból, az [[1920]] májusában elfogadott új program pedig leszámolt a korábbi baloldali törekvésekkel. Deklarálták, hogy a külpolitikában a [[I. világháború|világháború]] veszteseit fogják támogatni a hálátlan győztesek helyett. Még a [[Vatikán]]nal való viszony is megváltozott: Mussolini az egyházzal jó kapcsolatokat kívánt ápolni.

[[1921]]-ben Mussolini a fenyegető szocializmusra és a fasiszták fontos rendfenntartó szerepére hivatkozva belépett a többségében polgári pártokat tömörítő Nemzeti Blokkba. Ekkor már rengeteg híve volt: fascióiban vagy 200-250000 ember tömörült. A közelgő választások [[kampány]]időszakában a squadrák bevonultakrászabadultak a nagyobb városokra, ahol büntetőhadjáratotpéldáltan, 105 halálos áldozatot követelő erőszakhullámot indítottak a bolsevikokszocialisták ellen. A választásokat a Nemzeti Blokk megnyerte, a parlamentbe pedig 35 fasiszta képviselő került – épp annyi, amivel sakkban lehetett tartani a kormányt (ha a fasiszták kivonultak volna a Blokkból, a kormánypárt fölénye megszűnt volna). Minden eshetőségre felkészülve Mussolini megbékélési paktumot kötött a PSI-vel, azonban miután az végleg elhatárolódott a kormányban való részvételtől, ezt semmisnek tekintette. Az eset zavart keltett a fasiszták soraiban, ám a helyzet rendeződött az [[1921]] novemberében tartott pártkongresszuson, ahol bejelentették, hogy a Fascio di Combattimento párttá (Nemzeti Fasiszta Párt, PNF) szerveződik Mussolini irányítása alatt. Ekkor deklarálták a jobboldali diktatúra kiépítésének célját. Erre azonban még egy évet kellett várni.

Miniszterelnökként Mussolini új választójogi törvényt fogadtatott el ([[1923]]), példátlan csalásokkal megnyerte a választásokat ([[1924]]) és [[1925]]-ben feloszlatta a parlamentet. Ezzel megkezdődött a totális fasiszta diktatúra kiépítése, amely megteremtette a modern Olaszországot.