„Bástya (várépítészet)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szerintem félreolvasott forrás |
bőv., kép |
||
1. sor:
{{más|Bástya (sakk)}}
[[Eger a Marson 215.jpg|thumb|right|250px|Füles bástya és ágyúinak lővonalai (vázlat a [[Dobó István Vármúzeum]] kiállításán)]])
A '''bástya''' kialakulása a várépítészetben a [[tüzérség]] megjelenésével függ össze. Az ostromló [[tüzérség]]nek a vártornyok kitűnő célpontot jelentettek, a vártornyok lerombolása a védőkre nagy veszélyt rejtett. A védőtüzérség elhelyezésére alkalmazott új olasz várépítési mód a „sistema bastionata” azaz a bástyázott rendszer volt. A bástya a [[vár]] külső védőfalának sarkait megerősítő külső védmű. Legtöbbször ötszög alakúak, két hosszabb oldalukkal ék alakban kinyúlnak a várfaltól. Ezek a bástyák nem magasabbak a várfalaknál, feladatuk a várfal ostromának megakadályozása ill. elhárítása volt.
A szabályos ötszögű bástyaforma kialakulása előtt a védők ágyúinak elhelyezésére a fal elé sokszögű ([[Siklós]], [[Sárospatak]], [[Eger]], [[Diósgyőr]] és [[Gyula]]), vagy kerek alakú védőműveket építettek. A kerek alakú védőművek neve [[rondella]].
A bástyák legfejlettebb típusa az úgynevezett füles bástya — az első, füles bástyákkal ellátott erődöt az [[itália]]i [[Aquila|Aquilában]] építették 1534 után; Magyarországon először [[Győr]]ben (1564–65). A füles bástyák ágyútermeit ''(casamata)'' a bástya homlokfalai mögé visszhúzott szárnyakban helyezték el, így azokat az ellenséges tüzérség nem tudta belőni. Ezekkel az ágyúkkal a védőfal (kötőgát, ''cortina'') előtti teret lőhették, a szomszédos bástyák homlokfalait és az árkokat pásztázhatták leginkább a kisebb űrméretű ágyúkkal, sugárágyúkkal ''(falconettákkal)''. Távolra (az ellenséges táborba, az ellenséges lőállásokba) a kötőgátak mögötti földhányásokról és a falak mögött emelt ágyúdombokról lőttek a nagyobb kaliberű ágyúkkal (bombardákkal).
A bástya szó a magyar nyelvbe a [[15. század|15]]-[[16. század]]ban került be. A bástya kifejezést a magyar források összevissza, következetlenül használják.
| |||