„Exékiasz” változatai közötti eltérés

[[Athén]]ban élt és alkotott, a feketealakos vázafestészet legnagyobb mestere volt. 11 szignált vázáján túlnyomórészt mint fazekasmester szerepel, de kettőn jelzi, hogy a vázakép is tőle származik. Mint keramikus valószínűleg feltalálója volt a [[kratér]] egy változatának („kehely-kratér"). Tökéletes rajztudása mellett az emeli valamennyi kortársa fölé, hogy kompozícióinak addig ismeretlen drámai feszültséget, alakjainak etikai tartakmat tudott adni: a festészet történetének ő az első nagy jellem- és lélekábrázolója. Vázaképeinek tárgyát a görög [[mitológia]] epikus anyagából vette, de a hagyományos képtípusokat átalakította, s új, később sem ismételt képtípusokat teremtett. 23 ismert vázaképe mellett egy 14 darabból álló, 37x43 cm-es agyagtáblákra festett sorozatát is ismerjük, a feketealakos technikával készült képek halotti szertartás jeleneteit ábrázolják, és egy sírépületet díszíthettek. A vázáin is nagyméretű képeket kedvelő mesternek a monumentalitás és a nyugodt méltóság iránti érzéke ezeken a töredékes képeken is érvényesül. A feketealakos festésmódot lehetőségeinek végső határáig fejlesztette, az első vorosalakos vázafestő, [[Andokidész (fazekasmester)|Andokidész]] is a tanítványai közé tartozott. Főbb vázaképei: „[[Dionüszosz]] a tengeren" ([[kylix (vázaedény)|kylix]], [[München]]), „Legelő lovak" ([[amphora]], [[Philadelphia]])