„A fekete város (regény)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kisebb formai javítások |
|||
23. sor:
}}
::„''Lőcse városában villámként híre futott a nevezetes vadászatnak, melyet késő emberöltők is akként emlegettek, hogy elesett benne: egy szarvas, egy kutya, egy nyúl és egy bíró.”''<ref>
'''''A fekete város''''' [[Mikszáth Kálmán]] író utolsó nagy [[regény]]e. 15 fejezetből áll, melyek esetenként különleges „elbeszélő címet” viselnek, mint rögtön az első: „Némely előzmények és részletek, melyeket okvetlenül szükséges tudni”. (A fejezetcímekért és további idézetekért lásd a magyar [[Wikidézet]] [http://hu.wikiquote.org/wiki/A_fekete_v%C3%A1ros idevágó cikkét].) A nagysikerű művet meg is [[#A film|filmesítették]] [[1971]]-ben.
42. sor:
{{Idézet 2|''– Ebet ebért! Hörögte, egész testében reszketve, és lőtt. A bíró egy jajkiáltással a hóra zuhant.''|A fekete város<ref>Lásd: „A szászok furfangja” című (harmadik) fejezetet.</ref>}}
Görgey hátat fordított és elhagyta a helyszínt, a szászok pedig tanakodni kezdtek, mitévők legyenek. Azonban, se nem eredtek az alispán után, se segítségért nem siettek a sebesült bíró számára, hanem megragadták őt, és a testtel elkezdtek rohanni az alispáni földek felé. Amerre csak jártak véres nyomot hagytak maguk után a havon, míg a bíró végképp ki nem lehelte a lelkét. Majd kinyilvánították, hogy a vérrel elkerített terület Lőcse város vérrel szerzett területévé változott.
A fejét vesztett városi szenátus, mindezen felül bosszút is esküszik: a megboldogult bíró egyik kezét bebalzsamozzák, hogy majd csak akkor temessék a test mellé, mikor kivégezték Görgeyt. Elkezdődnek a különféle cselfogások, hogy az alispánt Lőcse városába hozva furfanggal, vagy erőszakkal bíróság elé állíthassák. A földszerzők közül választott új bírónak, Nustkorb úrnak, nemcsak a rá váró szereppel kell megbirkóznia, hanem azzal a nem is légből kapott váddal, hogy valójában közös tettükkel ő maga ölte meg az előző bírót, mindezek mellett Görgey sem könnyű ellenfél. Hogy megvédje egyetlen örökösét: Rozálit a szász furfangtól, álnéven Lőcsébe viteti egy nevelőintézetbe, mondván, hogy éppen ott nem fogja senki sem keresni. Rozáli az úton találkozik a hazahívott, eddig idegenben tanuló, fiatal jövőbeni lőcsei szenátorral, Fabrícius Antallal és egymásba szeretnek. Az eddig a világtól elzárva nevelkedett lány sokáig nem érti a történteket, de a falak mögé kerülve minden világossá válik számára.
53. sor:
Eközben zajlik a magyar-osztrák viszály, felfogásban, pártállásban és életvitelben csakúgy szemben áll egymással nemes és városi polgár. Mikszáth remekbeszabott és részletekbe menő képet fest a kor viszonyairól, egy szász város belső berendezkedésétől kezdve-, amely még az öltözködést is szabályozta- a magyar nemesek öntörvényű életmódjáig. Szerepeltet történelmi személyeket, mint [[Thököly Imre]] és [[Esze Tamás]]. Olvasó a sokszor humoros, időnként tragédiába váltó kalandokon át szívébe zárja a heves természetű, világszép felesége halála miatt megkeseredett Görgey Pált. Isteni igazságszolgáltatásként mutatja be Nustkorb egész várost sokkoló végzetét, mikor a szász úrra rádől a vadászaton elhunyt bíró szobra.
{{Idézet 2|''– Az előbbeni bíró megölte a mostani bírót, mivelhogy a mostani bíró ölte meg az előbbeni bírót.… A jó isten hárítsa el Lőcse városáról a megpróbáltatásokat.''|A fekete város<ref>
A cselekményt a mellékszereplők tevékenysége is céltudatosan hajtja előre, szerepük van az elsőre pusztán szórakoztató mellékszálaknak is, mint a szélhámos Bibók nemes, Ljubomirsky lengyel sztratoszta, vagy Quendel úr, az agyafúrt kereskedő története, akinek határtalan népszerűtlensége nélkül például nem választották volna meg az ifjú Fabriciust bírónak.
| |||