„Új történészek” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Bot: <references /> cseréje {{források}}-ra |
a kisebb formai javítások |
||
14. sor:
Miközben Shlaim egy nem létező - Abdallah király és Golda Meir közti - paktum bizonyítékát látja abban is, hogy a britek nem akadályozták meg a Jordán uralkodót területszerzési terveiben, a valóságban ez Bernard Burrows<ref>Memorandum by Bernard Burrows, Feb. 9, 1948, FO 371/68368/E296, idézi a megjelölt tanulmányában Karsh.</ref> (közel-keleti részleg) saját szavaival épphogy azt jelentette, zöld jelzést adtak arra, hogy akár az ENSZ által kijelölt határokon túl, a születendő zsidó állam rovására is növelhesse Abdallah saját országát. Csak a brit kivonulást ne zavarja a területről, és ne rángassa bele őket egy nemzetközi konfliktusba.
Az „új történészek” mindegyike lényegében határvonalat húz Izrael állam megalakulásánál. Az azt megelőző, és előkészítő több mint fél évszázados eseményeket csak annyiban érintik, amennyiben téziseikhez fel tudják használni. Így a mandátumterületen meglévő – már a [[19. század]] végén jelentkező<ref>1894-ben fordították először arab nyelvre August Rohling: ''Der Talmudjude'' című gyűlöletkeltő, antiszemita munkáját. 1920-ban pedig a ''Cion bölcseinek jegyzőkönyveit''. Forrás: http://www.matthiaskuentzel.de/contents/antisemitism-in-the-middle-east-abbas-and-hamas</ref> - zsidóellenes tendenciákról: nyomtatott propagandáról, a halálos áldozatokat is követelő pogromokról (1920-21: Jeruzsálem, Jaffa; 1929: Hebron, Safed; 1936-39: ún. "arab felkelés"), és a [[második világháború]] alatt, a [[jeruzsálem]]i [[főmufti]]nak,[[Mohammad Amin al-Husaynin]]ek a [[Náci Németország|német nemzetiszocialista állam]]mal való kapcsolatáról és a [[holokauszt]]ban játszott szerepéről nem írnak.<ref>''The Arab/Muslim Nazi Connection'' http://www.cdn-friends-icej.ca/antiholo/arabnazi.html</ref><ref>''The Iraq Coup Attempt of 1941, the Mufti, and the Farhud'' (különösen a 3. lábjegyzet) http://www.mideastweb.org/Iraqaxiscoup.htm
Morris [[1987]]-es könyvének egyik alapállítása, hogy a majdani Izrael vezetői már az [[Arab–izraeli konfliktus#Az első arab–izraeli háború (a függetlenségi háború)|1948-as függetlenségi háború]] előtt elhatározták, hogy ''etnikai tisztogatást'' hajtanak végre az arab lakosság körében, és programot készítettek elűzésükre. Bizonyítékként említi a Zsidó Igazgatási Ügynökség [[1938]]. június 7-12. közötti ülését, melyen az megtárgyalta az 1936. november – 1937. január között tevékenykedő angol Peel bizottság jelentését, melynek a brit vezetés adott felhatalmazást a munkára, hogy kiderítse, mi robbantotta ki az arabok felkelését, és tegyen megoldási javaslatot a rendezésre. Ez a bizottság egy arab, egy zsidó és egy brit mandátumterület kialakítását szorgalmazta, valamint lakosságcserét az etnikai feszültségek oldására.<ref>REPORT of the PALESTINE ROYAL COMMISSION (a bizottság jelentése a Népszövetséghez. XXII. Fejezet - megosztási terv, 10. pont – Föld és lakosság csere)
30. sor:
Shlaim (''A vasfüggöny: Izrael és az arab világ 1948 óta'', 2001)<ref>Anita Shapira: ''THE FAILURE OF ISRAEL'S "NEW HISTORIANS" TO EXPLAIN WAR AND PEACE'' cikkében elemzi Shlaim könyvét http://ontology.buffalo.edu/smith/courses01/rrtw/Shapira.htm</ref> és különösen Pappé (''The Ethnic Cleansing of Palestine'', 2006) hoz fel példákat az etnikai tisztogatásra, hogy az újonnan megalakult Izrael erői miképp kényszerítették településeik elhagyására az arab lakosságot. E szerzők két alapvető tényt nem említenek: először is, hogy 1948. május 14-ét követően, négy arab állam ([[Libanon]], [[Szíria]], [[Irak]] és [[Egyiptom]]) azonnal megtámadta az ENSZ határozatban előírtak szerint létrejött Izraelt. Tehát, háborús helyzet alakult ki. Másodszor, tudomást sem akarnak venni arról, hogy a 181-es határozat elfogadása és a Zsidó Állam kikiáltása között eltelt öt hónap alatt 1256 zsidót mészároltak le az arabok, szerte a mandátum területén.<ref>Seth Frantzman: ''Guest Columnist: Ethnic cleansing in Palestine?'' A szerző cikkében részletesebben kifejti az eseményeket. http://www.jpost.com/servlet/Satellite?cid=1186557466176&pagename=JPost/JPArticle/ShowFull</ref> Gyakorta a zsidó településekkel szomszédos falvakból indultak ki ezek a támadások, így potenciálisan veszélyforrássá váltak azok a háború alatt.
Teddy Katz, Pappé egyik tanítványa a [[Haifai Egyetem]]en, diplomamunkáját az izraeli hadsereg által 1948. május 22-23-án Tantura arab faluban elkövetett "mészárlásáról" írta. Azt követően, hogy kutatását az egyik izraeli napilap is leközölte, a települést elfoglaló Alexandroni dandár veteránjai rágalmazás címén beperelték őt, és a 2000. decemberi tárgyaláson Katz „bizonyítékai” sorra megbuktak. Két nap bizonyítási eljárást követően Katz visszavonta állításait.<ref>Meyrav Wurmser: ''Made-Up Massacre The Tantura affair, in which post-Zionist Israel libels its own past.'' http://www.weeklystandard.com/Utilities/printer_preview.asp?idArticle=99&R=EB972A018
Hogy a palesztinai arab lakosság nem kizárólag a többi arab állam felhívására hagyta el otthonát, hanem a háború elől is sokan menekültek el, azt már jóval az „új történészek” előtt is leírták.<ref>Rony Gabbay: ''A Political Study of the Arab-Israeli Conflict: The Arab Refugee Problem'' (Geneva: Libraire E. Droz, 1959), pp. 108-11; valamint Nadav Safran: ''From War to War: The Arab-Israeli Confrontation 1948-1967'' (Indianapolis, Ind.: Pegasus, 1969), pp. 34-35.</ref> Morris, Shlaim és Pappé viszont éppen történelemhamisítást művel, amikor ezt "etnikai tisztogatásnak" állítja be.
Az „új történészek” mozgalmában egy törés következett be 2000 szeptemberében, a ''második intifada'' kitörésekor.
Míg Pappé ekképp nyilatkozott az események alakulásáról: "Én teljes mértékben támogatom [a második intifádát], és úgy tekintek rá, mint egy népszerű mozgalomra, melynek célja, hogy megakadályozza a béke folyamatot, ami egyszer és mindörökre elpusztítaná Palesztinát."<ref>http://www.discoverthenetworks.org/Articles/ilanpappeprofile.html</ref> Morris vele szemben, nem tartotta elfogadhatónak az arab terrort. Az ún. "Pappé-Morris" vita során mindkét fél kölcsönösen megvádolta a másikat hozzá nem értéssel. Morris a New Republic (amerikai politikai magazin) hasábjain hívta fel a figyelmet néhai eszmei társa ténybeli torzításaira,<ref>Benny Morris: ''Politics by Other Means'' http://www.ee.bgu.ac.il/~censor/katz-directory/04-03-22benny-morris-The%20New%20Republic-1.pdf
Az „új történészek” mozgalmának tömör, és árulkodó lényegét legjobban mégis maga Ilan Pappé fogalmazta meg, egy 1999-es interjúban. Szerinte: "Izraelben és Palesztinában mindenkinek van ideológiai programja. A küzdelem valójában az ideológiáról, nem a tényekről szól. Ki tudja, hogy mik is a tények? Mi megpróbálunk meggyőzni annyi embert, amennyit lehetséges arról, hogy a tényeknek általunk való értelmezése a helyes, és ezt ideológiai okokból tesszük, nem azért, mert igazságkeresők vagyunk."<ref>http://www.ilanpappe.org/Interviews/An%20Interview%20with%20Ilan%20Pappe.html</ref>
| |||