„Samarjai Máté János” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
12. sor:
Ezt az egyházkerületet nevezték másképpen [[csallóköz]]-[[mátyusföld]]inek, [[Komárom (Szlovákia)|komáromi]]nak, samarjai református egyházkerületnek is, és az [[esztergomi érsekség]] déli részén alakult a magyar ajkú protestánsok ugyanazon területen már pár évtizeddel előbb meglevő kerületének a megoszlása folytán.
 
A helvét irányhoz vonzódók a velük tartó [[Dobronoki Miklós]] püspöknek a vezetésével 1592 elején [[Galánta|Galántán]] ültek össze [[zsinat]]ra, mely megalkotta külön-külön mind hitelvi, mind igazgatási [[Kánon (egyház)|kánonait]]. Az előbbieket nem ismerjük, az utóbbiak az ún. „barsmegyei kánonok”, melyeket azonban már néhány év múltán felváltottak a tiszáninneniektől átvett ún. „felsőmagyarországi kánonok”.
 
Az egyházkerületnek, mely [[Moson]], [[Győr]], [[Pozsony]], [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]], [[Nyitra]], [[Bars]], [[Hont]], [[Nógrád vármegye|Nógrád]] és [[Esztergom]] vármegyék területének vagy egészén, vagy egy-egy részén terjedt el, eleinte öt egyházmegyéje volt, úgymint: drégelypalánki, barshonti, komjáti, komáromi és samarjai. A XVII. században Komárom vármegye dunántúli része a teljes elpusztultság után lassanként ismét benépesedett, a többnyire református lakosságból a tatai egyházmegyét szervezték meg.. Ám ez még akkor nem volt önálló egyházmegye, amikor 1650-ben összesen 146 anyaegyházból állt a kerület. E század utolsó harmadában a hallatlan üldözések következtében rohamos apadásnak indult egyházainak száma, sőt miután 1675-től egészen 1711-ig még azt sem engedték a zűrzavaros idők, hogy püspököt választhasson, ez szintén elősegítette a hanyatlását és pusztulását. Úgyhogy samarjai és komjáti egyházmegyéit a belőlük maradt töredékek fenn se tudták tartani azután.
25. sor:
Ezen a zsinaton, majd 1646-ban a [[szatmárnémeti]] zsinaton foglalkoztak az egyházszervezet kérdéseivel. A komjáti zsinat kánonjait a dunántúli és dunamelléki területeken érvényesítették, míg a szatmárnémeti zsinat megbízásából Geleji Katona István erdélyi püspök által szerkesztett kánonkönyvet Erdélyben és a Tisza vidékén alkalmazták. A két kánonkönyv által felvázolt egyházszervezet annyiban különbözik egymástól, hogy a komjáti kánonok a kálvini elvek megvalósítását tűzik ki célul, míg a Geleji Katona-féle kánonkönyv nyíltan kimondta, hogy a mi igazgatási rendünk különbözik a más országokban meglévőktől, nálunk a [[presbiter]]i tisztséget kötelezően nem állítják fel. A presbitériumok szerepe nálunk a 17. század elejétől kezdődik. Az 1562/63. évben megtartott tarcal-tordai zsinat már említést tett róla, de az első világiakat is magába foglaló gyülekezeti presbitériumot 1617-ben Pápán [[Kanizsai Pálfi János]] lelkipásztor szénior alakította. Ezt a gyülekezet választotta és a városi magisztrátustól független volt. A presbitériumok azonban az ország keleti területein továbbra sem voltak jellemzőek.
Ugyanezen a komjáti zsinaton hozták létre a kálvinista egyházak belső életét szabályozó „komjáti” kánokat, amelyek megalkotáshoz Samarjai neve fűződik és 1890-ig életben maradtak. „Cannones ecclesiastici in quinque classes distributi” címmel jelentek meg. Az egyes kánonok 5 osztályból állottak: 1. Az igaz hitről és püspökökről.; 2. Esperesekről.; 3. Lelkészekről.; 4. Iskolákról.; 5. Zsinatokról. Ez a beosztás megegyezik a dunántúli ágostai helvét evangélikus egyházak 1598. évi törvénykönyvével.
1615-ben az [[úrvacsora]] kérdésében a [[Evangélikus kereszténység|lutheránusok]] és [[Kálvinizmus|kálvinisták]] megegyeztek, és ezt négy pontban alá is írták, a többi közelítési kísérlet, így Samarjaié is eredménytelen maradt.
===Kísérlet a békéltetésre===
Az evangélikus és református egyház egyesítése érdekében lépett fel.
* előzmények
A [[reformáció]] óta még gyakrabban felmerültek és felmerülnek a különböző keresztény felekezetek között létesítendő unió iránti törekvések, különösen a protestánsoknál. A katolikusok és protestánsok között létesítendő unióra-ra nézve különösen [[V. Károly német-római császár]] tett több ízben intézkedést [[Németország]]ban; ily célból rendeztette 1539. és 1540. a [[frankfurt]]i, [[hagenau]]i és [[regensburg]]i vallási értekezleteket (l. Interim), de amelyek közül csak az utóbbin mutatkozott némi remény, de ez is nemsokára meghiúsult. Éppen így sikertelenek maradtak azon kísérletek is, melyeket [[I. Ferdinánd]] alatt, majd kissé később [[Staphylus]], [[Wicel]] és [[Cassander]] tettek, kiknek egyesítési gondolati több protestáns hittudósnál is, mint [[Hugo Grotius]]nál, [[Calixtus György]]nél visszhangra találtak. A XVII. század utóbbi felében az [[I. Lipót]] császár által is támogatott [[Rojas de Spinola]] bécsújhelyi, [[Bossuet]] francia püspökök tettek kísérletet a katolikus és protestáns egyházak egyesítésére, de néhány év múlva, bár a nagy bölcsész és államférfi [[Gottfried Wilhelm Leibniz|Leibniz]] is erősen buzgólkodott azon terv mellett, teljesen meghiúsult munkájuk s többé e tekintetben semmi remény sem mutatkozott.
Hazánkban némileg [[Gönczy István]] [[gönc]]i lelkész egyengette az unió útját a XVII. század kezdetén Panharmonia c. művével , melyben [[Kálvin]]nak az ezt erősen gáncsoló [[Graver]] [[kassa]]i evangélikus tanárral szemben védelmére kel.
* Samarjai főbb munkái
 
Samarjai 1636 elején egyesítő szellemű szertartáskönyvet adott ki [[Lőcse|Lőcsén]], amelyet előszeretettel használnak népies nyelvezetnyelvezete miatt. Ez a legelső magyar református agendás könyv és liturgia. Az óprotestáns köztes állapot ékes példája Samarjai Máté János ágendája, ez a liturgiát is értelmező legkorábbi magyar protestáns áttekintés. Ugyanabban az évben jelent meg, mint az igen hasonló szemléletű ''Öreg graduál '' valamint a [[puritán]] [[Medgyesi Pál]] angolból fordított kegyességi könyve a ''Praxis pietatis''.
 
Fő műve: „Magyar Harmonia az az Augustana és az helvetica Confessió Articulusainak eggyező értelme. Mellyet samaraeus János Superintendens illyen ockal rendölt össze: hogy az articulusokban Fundamentumos ellenközés nem lévén: az két Confessiót követő atyafiak is az szeretet által egyenesc legyenek” E mellé mellékelte Paraesus David D. „Ireneicum”-ját : „XVIII rágalmas Articulusokra való feleletek és az eggyeségre kétféle indító okoc adattanac.”
A címlevél hátán két bibliai idézetet találhatunk, az ajánlást Szegedi Gáspár kedves házastársának, Enczi Orsolya asszonynak írja, 1628. január 23-i kelettel. Javasolta az egyezséget, amely: „Lutherus és Zwinglius között lett Marpurgumban anno 1529. A wittenbergi egyezsége, mely [[Luther Márton]] és a helvetiai városokban levő evangélikusok között” köttetett. A könyvet [[Pápa|Pápán]] nyomtatták [[Szepes-Várallyai Bernand Máté]]nál 1628-ban.
Békítő kísérletére [[Lethenyei István]], lutheránus [[csepreg]]i prédikátor így válaszolt neki: „Mi a kálvinistákat lelki atyánkfiának nem ismerjük és soha azokat nem akarjuk ismerni”.