„Római népgyűlések” változatai közötti eltérés

A '''Római népgyűlések''' a király majd később valamely [[magistratus]] hívására gyűltek össze. Önálló törvénykezdeményező joguk nem volt, csak a magistrátusok által eléjük terjesztett ügyekben dönthettek. Összehívásuk módja szerint az idők során több formájuk alakult ki. Legnagyobb szerepük a [[Római Köztársaság]] idején volt. A [[principatus]] idején minden szerepüket elvesztették, szerepüket a [[princeps]] és a [[senatus]] vette át.

 

 

 

A hagyomány szerint már [[Romulus]] létrehozta a [[curia|curiákat]], valójában nem ismerjük keletkezésük idejét. Az egyes curiákban néhány nemzetség ([[gens]]) egyesült, s komoly szerepet játszottak a közéletben. A [[Római Királyság|királyság]] korában a 30 curia 3 [[tribus]]ba (''törzs'' tkp. ''harmad'') tömörült. A curiák alapján szervezett népgyűlés volt a '''comitia curiata''', amin egy [[consul]] vagy egy [[praetor]] elnökölt. Ez a népgyűlés döntött családjogi ügyekben, ha a családfő férfi örökösök nélkül halt meg, itt vitatták meg a közügyeket és erősítették meg a fő tisztségviselőket ([[magistratus]]) hivatalukban, ami ekkor a [[consul]](oka)t jelentette. A comitia curiata hatalma közvetlenül a [[Római Királyság|királyság]] bukása utáni években volt a legnagyobb.

Miután a curiák és így a népgyűlés vérségi, családszövetségi, patrónusi rendszer alapján szerveződött, a vezető családoknak, a [[patrícius]]oknak döntő befolyása volt benne, hiszen mindegyikük a nekik engedelmeskedő nemzetségek nevében lépett fel. Az [[i. e. 5. század]]ban a [[plebejus]]ok azután elérték a területi alapon szerveződő tribusok alapján szerveződő új népgyűlés (''comitia tributa'') megszervezését, s ekkortól a comitia curiata jelentősége megcsappant politikai ügyekben, s családjogi, valamint bizonyos vallási ügyekre korlátozódott (pl. bizonyos papok megválasztása). A köztársaság idején már kevés olyan [[gens]] maradt, amit egykor a curiákba besoroltak, ezért ilyenkor a nemzetségeket már egy-egy [[lictor]] képviselte. A curiata formálisan megerősítette a [[magistratus]]ok választását, és ő ruházta fel őket [[imperium]]mal, ami nélkül a magistratus hatalma korlátozottnak számított.

 

 

A [[plebejus]]ok a hagyomány szerint [[i. e. 497]]-ben érték el első sikerüket. A Rómából való első kivonulás után létrehozták saját intézményeiket. Felépítették kultuszközpontjukat, a Ceres-templomot élén az [[aedilis]]szel, (''aedes'' a.m. ''templom''), rendszeresen összegyűltek saját népgyűlésükön, ez volt a '''concilia plebis''', ahol saját határozatokat ([[plebiscitum]]) hoztak és a patrícius consulok mintájára saját vezetőt, [[néptribunus]]okat (''tribuni plebis'') választottak, akik számára szent esküvel sérthetetlenséget fogadtak.

Ugyanúgy [[tribus]]onként gyűlt össze, mint a hatására létrejövő ''comitia tributa''. Határozatai eleinte csak a plebejusokra vonatkoztak, de [[i. e. 287]]-ben a [[lex Hortensia]] általános érvényűvé tette a határozataikat. Az [[i. e. 3. század]]tól a római törvényhozás a plebiscitumokra épült.

 

 

A plebejusok második sikerüket azzal érték el, hogy az [[i. e. 5. század]] első felében kikényszerítették egy új [[tribus]]beosztás kialakítását, a régi vérségi helyett területi alapon. A város terjeszkedésével a 4 tulajdonkáéppeni városi tribus száma a környék megszervezésével az [[i. e. 3. század]]ra 35-re emelkedett. Ezen új alapokon hozták létre az új népgyűlést, amin patríciusok és plebejusok együtt vettek részt, mint a ''comitia curiatán'', de itt a patríciusok nem tudtak a nekik engedelmedeskedő nemzetség élén fellépni a területi alapú részvétel miatt. Ezért megnőtt a plebejusok befolyása.

A '''comitia tributa''' választotta ekkor a patríciusi [[magistratus]]okat, köztük az új [[aedilis curulis]]okat, a plebejusok megfelelő tisztségviselői mintájára, akiknek neve ezentúl [[aedilis plebis]] volt, valamint a [[quaestor]]okat. Egy [[consul]] vagy [[praetor]], néha egy ''aedilis curulis'' elnökletével működött, törvényeket hozhatott olyan ügyekben, amelyek nem a ''comitia centuriata'' hatáskörébe tartoztak. A döntéshez bármely 18 tribus szavazata kellett. Kisebb bírósági ügyekben is eljárt.

 

 

A plebejusok harmadik sikerét, a [[tizenkéttáblás törvények]] megalkotását követő időszakban jött létre az újabb népgyűlés, a '''comitia centuriata'''. Ehhez a népességet vagyoni osztályokba ([[classis]]) sorolták, s ezeken belül összesen 193 [[centuria]]t hoztak létre, amelyből 18 volt a vezető réteg, a [[patrícius]]ok ([[equites|lovagok]] és a tőlük később elkülönülő [[senator]]ok) centuriáinak száma, s 80 a leggazdagabb plebejusok első osztályáénak (''prima classis''). Így a patríciusok és gazdag plebejusok összesen 98 centuriája - miután a comitia centuriatában centuriánként szavaztak - mindig többséget biztosított nekik a szegényebbek és a nincstelenek összesen 95 centuriájával szemben. Utóbbiakat, a [[proletarius]]okat egyetlen centuriába osztották be. A [[classis]] alapú beosztás elsősorban a hadszervezést szolgálta, mindenkinek vagyona szerint kellett a hadsereg anyagi terheit (saját fegyvereit) viselnie, s ehhez igazították az egyes csoportok politikai befolyását.

A comitia centuriata volt a [[Római Köztársaság]] legfontosabb törvényhozó népgyűlése a [[második pun háború]]ig, itt választották a legfontosabb [[magistratus]]okat, az [[imperium]]mal rendelkező [[consul]]okat és [[praetor]]okat, valamint a legtekintélyesebbnek számító, de imperiummal nem rendelkező [[censor]]okat. Mindig a [[pomerium|város megszentelt határán]] kívül hívták össze, rendszerint a [[Mars-mező]]n, egy [[consul]] vagy egy [[praetor]] elnökletével. Végig megtartotta jogát a háború és béke kinyilvánítására, a consulok és praetorok által javasolt törvények elfogadására vagy elvetésére, valamint bizonyos főbenjáró bűnök esetén a bíróság kijelölésére, valamint hogy döntsön a néphez való fellebbezés tárgyában.

 

 

A '''comitia calata''' a legrégebbi népgyűlés, eredetéről nagyon keveset tudunk, teljes szerepe sokat vitatott.

Szerepe lehetett az öröklésben és a gyermekek adoptálásában, törvényhozó és politikai szerepe nem volt. Évente kétszer hívták össze.

 

 

* Alföldy Géza: ''Római társadalomtörténet'' (Osiris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-379-669-5

 

{{Portál|Ókori Róma| }}

[[Kategória:Római társadalom]]

 

[[it:Assemblee romane]]

[[ka:კომიცია]]

[[nl:Concilium plebis]]

[[no:Folkeforsamlingene]]