„Az ókori Róma helyőrségi csapatai” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a →Cohors |
||
27. sor:
A ''cohors''ok kezdetben többnyire még a legiókkal együtt, közös táborban voltak elkvártélyozva, [[Claudius]] császár alatt azonban már külön parancsnokot kaptak, és különálló tábort, auxiliaris [[castellum]]ot. Közvetlen parancsnokaik lovagrendű római tisztek, az ún. [[praefecti cohortis]] lettek. Végső soron azonban a tartományi haderő részét képezték, így főparancsnokuk a [[helytartó]] volt.
Claudius császár az auxiliaris katonák szolgálatát és jutalmazási feltételeit is szabályozta. A [[honesta missio]] (tisztes elbocsátás) feltétele számukra huszonhat év katonáskodás lett. A ''honesta missio'' során az auxiliarisok – így a ''cohors''okban szolgálók is – jutalomként [[civitas Romana]]t (római polgárjogot) és [[conubium]]ot (törvényes házasságkötési jogot) kaptak. A szolgálatuk előtt vagy alatt született gyermekeik ugyancsak megkapták a római polgárjogot egészen [[Titus Aurelius Antoninus Pius római császár|Antoninus Pius]] uralkodásáig. Az elbocsátáskor kapott jogokat egy hitelesített okmány, az úgynevezett [[diploma militaris]] (katonai diploma) igazolta, melyet az elbocsátott auxiliaris katona, [[veteranus]] számára névreszólóan állítottak ki. A római polgárjogot kitüntetésként egyébként már a szolgálat alatt is el lehetett nyerni. Háborúban való helytállás eetén akár az alakulat összes katonája is megkaphatta ezt jutalomként. A római polgárjognak a tartományi lakosság körében való terjedése folytán a 2. században már mind gyakrabban találkozunk ''cohortes civium Romanorum''mal is, vagyis olyan cohorsokkal, melyek már római polgárok alakulatai voltak.
Az auxiliairis gyalogosegységek megnevezése mellett a cohors megjelölést változatlanul alkalmazták a legió ötszáz fős taktikai egységeinek megnevezésére is.
| |||