„Az istenek alkonya” változatai közötti eltérés

''Az istenek alkonya'' szimfonizmusában teljes mértékben érvényesül az az elv, hogy a szerző a motívumok ós variánsaik szimbolikájának segítségével vezeti vissza a színpadi jelenségeket a mögöttük rejlő alapgondolatra, így hozza egymással kapcsolatba a gazdag és sokrétű cselekmény valamennyi képét. Az eddigi motivikus és tematikus anyag új harmóniai megvilágításokba kerül, s ebben főleg a kromatika, vagyis Loge zenei világa játszik fontos szerepet. De ezen felül jelképek hordozóivá válnak a hangközök is, mint a széttördelt motívumok elemei.<ref name="Rappl-NegyedikZene">{{cite book|last=Rappl|first=Erich|title=Wagner operakalauz|pages=117-130|chapter=Az istenek alkonya}}</ref>

A nornák jelenetét Brünnhilde ébredésének négy akkordja vezeti be, ezúttal azonban nem az eredeti e-moll és C-dúr hangnemekben, hanem a sokkal sötétebb színezetű esz-mollba és Cesz-dúrba transzponáltan. Az esz-moll hangnembe áthelyezett emelkedő és süllyedő természet-dallam vonalai a sors-motívum akkordjaival összekapcsoltan adják meg a nornák jelenetének komor éjszakai színezetét. A Nornáknornák jelenetének, amely emelkedett hangon foglalja össze az eddig történteket, zenei [[repríz]]-jellege van. Reprízen azonban itt nem annyira egyszerű ismétlést kell érteni, mint inkább a természet, a Walhalla, a tűz és az átok komplexumaiból származó motivikus anyag sűrített, további kidolgozását.<ref name="Rappl-NegyedikZene" />

Siegfried és Brünnhilde felléptével két új, innen kezdve kettejükhöz tartozó motívum csendül fel. Siegfried ''hősi motívuma'' a ''kürtmotívum'' (az egykori erdei gyermek jelképe) változataként jelenik meg. Mellette megszólal a szerelmes emberi nővé lett Brünnhildéhez fűződő hangcsoport. Ez a himnikus hangulatú jelenet a Siegfried harmadik felvonását záró jelenet visszfénye.<ref name="Rappl-NegyedikZene" />

Itt szakad vége az idealizmus jelképeként sugárzó diatonikának. A színpadi előjátékot befejező, ''Siegfried rajnai útja (Siegfrieds Rheinfahrt)'' címet viselő közjáték folyamán ugyanis lezajlik a diatonikus természeti boldogságtól (kürtmotívum, tűzmotívumok, természeti hangok és a sellők éneke) a Gibichungok kromatikusán elborult, félhomályos világába vezető fordulat.<ref name="Rappl-NegyedikZene" />

A Gibichungok H-dúr témája (egyben Hagen hangneme) nyolc ütemből áll. A zene itt ismét eszmei hidat épít: Wotannak Siegfried által összetört dárdája megújult, s most Hagen kezében végzetes, démoni jelentőségre tesz szertis. Hagennek ugyanúgy nincs saját motívuma, aminthogy Alberichnek sem volt: egy [[hangköz]]ugrás jellemzi, amely ([[oktáv]] formájában) ''[[A Rajna kincse]]'' első jelenetében, Alberich fellépésekor, már előfordult. A csábítás kifejezésévé válik. <ref name="Rappl-NegyedikZene" />

A vértestvériség esküjét a dárda motívuma vezeti be. A háttérben azonban Loge motívumai lobognakcsendülnek fel, mintha máris lángok nyaldosnák körülkörnyékeznék a beteghalálra ítélt világot. A közjátékokba pedig mindegyre beleharsan a dárda motívumához csatolt Hagen-disszonancia. Siegfried és Gunther viharos távozását szintén cikázó tűzmotívumok kísérik. Az eszmék zenedrámájának szempontjából rendkívül jelentőssé válik Hagen őrtállásának jelenete. A ''gyűlölet motívumának'' vontatott, [[szinkópa|szinkópás]] ritmusa úgy uralkodik a zenekari cselekmény fölött, mint egy lassú és széles éjszakai folyam a tájon. <ref name="Rappl-NegyedikZene" />

Waltraute balladaszerű nagy elbeszélése sok tekintetben a nornák jelenetének hangulatát és tematikáját idézi. MagvaLÉnyege azonban a trónján némán várakozó istenség ünnepélyes leírása. A sors akkordjai, továbbá a szolgaság hangzatai, mely utóbbiak itt a Wotan által küldött, szerencsétlenséget és hírt hozó hollókat is jelképezik; a Freia aranyalmáira bánatosan emlékeztető motívumok; a rajnai sellők hangja; végül pedig a búcsú melódiája - mindez Wotan tragikus alakjának megrendítő és szuggesztív jelenlétét hirdeti. Az elbeszélés patetikus komolyságával élesen ellentétben áll a szerelmi mámornak az a túláradása, amellyel Brünnhilde walkür-testvérét fogadja.

Amikor Siegfried Gunther alakjában jelenik meg, rászakad Brünnhildére a katasztrófa. Ekkor a csalás, a varázssisak, a gyűlölet, a Hagen-motívum és a Gibichungok egész motivikája találkozik. A tragédia zenei folyamata akkor ér újabb tetőpontra, amikor Siegfried leemeli fejéről a sisakot, miután előbb elragadta Brünnhildétől a gyűrűt, majd kardot rántott, hogy azt a testvéri hűség megőrzésére ''(Die Treue dem Brüder wahrend)'' maga és a nő közé fektesse. Ekkor<ref ugyanis az oktáv, amely eddig a halálname="Rappl-NegyedikZene" és ugyanakkor a kardmotívum legfőbb intervalluma volt, önállóvá és négy ütés alakjában az elválás képletévé válik./>

A második felvonás indításakorindítását – amely Hagen őrtállását idézi ismét – a gyűlölet-akkordok bőséges áradása alatt (b-mollbanjelentik, Alberich hangnemében) a basszusvonal süllyed egyre mélyebbre, majd a mindegyre visszacsapó szeptim hangközön állapodik meg (Esz-Desz).mindezek Hagen álmodó várakozásának statikus nyugalmát és egyben az ő örömtelenségét jelképezihivatottak kiemelni. Alberich megjelenésekor ez a szinkópáló ritmika élénken, lázasan mozgalmassá válik. Fiának kérdésére válaszol: ''Der Ewigen Macht, wer erbte sie? (Ki örökli az örökkévalók hatalmát?) - Ich und du! Wir erben die Welt! (Én és te! Mi örököljük a világot)''. E szavainál az említett alászálló dallam újabb vezérmotívummá változik, mely ettől kezdve a ''gyilkosság'' jelképe.<ref name="Rappl-NegyedikZene" />

A Siegfried és Gutrune között lezajló jelenetben is a tűz- és a sisak-motívummal kombinált kürtmotívum uralkodik. További változata - megfordításban - a nászra hívással hangzik fel. Ennek a nyers kürt-motívumnak a hangneme a C-dúr: Siegfried második nászát ünnepli, s ezt ugyanúgy a fény, a világosság hangneme érzékelteti, mintami azmár ''A Rajna kincsében'' elsőhallható. Itt azonban disszonancia zavarja és ködösíti: aaz eredeti C-dúr hangzataihozhangzatokat minduntalan a hangnemtől idegen fisz, vagyis Hagen hangja csatlakozikzavarja meg, egészen a felvonás végéig. Már Hagennek a férfiakat szólító kiáltása is erre a hangköz-szerkezetre épült. Később ez lesz a bosszúszövetség hangképlete, amellyel a felvonás kicseng. A dárda-eskü („Speereid") harmadízben a felvonás zárójelenetében kerül fokozásra, Hagen, Brünnhilde és Gunther bosszúesküjekor.<ref name="Rappl-NegyedikZene" />