„Geschützwagen” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
rendezés |
páncélvadász és rohamlöveg különbsége |
||
1. sor:
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 146-1980-004-32, Heinz Guderian in Bouillon, Frankreich.jpg|thumb|right|300px|[[Heinz Guderian]], a német páncéloserők „atyja” a franciaországi Bouillonban]]
A második világháborúban a német hadsereg rendszeresített harcjárművei közül azokat nevezték '''Geschützwagen'''nek (szó szerint ''löveges jármű'', magyar terminológiával '''önjáró löveg'''), amelyek valamilyen harckocsi vagy lánctalpas vontató átalakításával páncélvadásszá vagy rohamlöveggé változtak. A harckocsiból átalakítottakra jellemző, hogy a forgatható torony nélkül beépített fegyverzet nagyobb és nehezebb lehetett, ezért erősebbé vált. Ezek az eszközök általában nehezebbek, mint az eredeti járművek, ezért mozgékonyságuk, hatótávolságuk csökken, súlypontjuk feljebb tolódik, ami stabilitásukat rontja. A legjobban sikerült
== Páncélvadász, rohamlöveg és önjáró tüzérség ==
Az önjáró lövegek alább kétfelé osztott kategóriája (rohamlöveg és páncélvadász) eredetileg nem megkülönböztetett típus. Azonos Sd.Kfz. számon futottak például a StuG és StuH változatok, amelyek egyébként is gyakorlatilag csak a beépített fegyverzetben tértek el egymástól. Ugyanakkor alapvetően különböző feladataik miatt a harcászatban mindig is élesen elváltak egymástól. A különbségre élesen világított rá [[1977]]-ben Karl H. Brockschmidt a 12. SS-páncélvadászosztály [[1944]]. decemberi átszervezésével kapcsolatos nyilatkozatában:
''„Az osztály, mint páncélvadászosztály bevált és magas kitüntetéseket kapott. Most azonban arról volt szó, hogy ebből a páncélvadász-osztályból egy rohamlövegosztályt csináljak. Ez azt jelentette, hogy a páncélvadász-felfogást (várni, lesben állni, majd a páncélost kilőni) a rohamlövegosztály dinamikus harcászatává kellett átalakítani. Az osztály feladata az kellett legyen, hogy a súlypontokon az útból mindent szétlőjön és a gyalogságot magával húzza.”''<ref>Meyer: ''Kriegsgeschichte...'', 408. old, Brockschmidt SS-Haupsturmführertől</ref>
A páncélvadász tehát alapvetően deffenzív harceszköz, amely a támadó páncélosok megállítását, kilövését álcázott, beásott állásokból teljesíti, legtöbbször a tűzkiváltás után villámgyors helyváltoztatással, hogy a tüzérfelderítést elkerüljék. A harcmodort, az alkalmazott taktikát, így a jármű besorolását nagyban befolyásolta, hogy a számbajöhető ellenfelek milyen tűzerővel rendelkeztek. A ''Nashorn'' önjáró páncéltörő löveg az első időkben még kiválóan alkalmas volt rohamlövegként való bevetésre, a későbbiekben inkább páncélvadászként alkalmazták. A tendencia az volt, hogy a rohamlövegnek kifejlesztett járművek az ellenfél tűzerejének növekedésével egyre inkább páncélvadásszá váltak. Csak az első időkben kialakított, igen gyenge páncélzatú önjáró lövegek voltak olyanok, hogy kifejlesztésük pillanatától kezdve páncélvadászok voltak (JagdPz I, Marder, stb).
Az önjáró tüzérség a tábori lövegek járműre ültetésével keletkeztek, céljuk egyértelműen a gyorsaság és bevethetőség növelése volt. A vontatott és platóra málházott lövegekkel ellentétben a lánctalpas alvázra szerelt lövegek terepen is kiválóan közlekedtek, a tüzelésre gyakorlatilag azonnal készek voltak a megállást követően.
== Átalakítások ==
| |||