„Elagabal” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
7. sor:
A Kr. u. III. században az Elegabal-kultusz virágzásnak indult, külföldi hatalmasságok évente küldtek ajándékokat a templomnak. A főpap méltósága örökletes volt azon a családon belül, amely a korabeli Emesabeli uralkodótól származott. A [[Severus-dinasztia császárai]] idején a főpap egy bizonyos Julius Bassianus volt, a „Bassianus” nevet, amelyet udódai is viseltek, a főpapi cim "Basus" elferdített alakja. Julius Bassianusnak két leánya volt; az idősebbik [[Julia Domna]], a későbbi római császár [[Lucius Septimius Severus római császár|Septimius Severus]] (193–211) felesége lett, így gyermeke a későbbi [[Marcus Aurelius Caracalla római császár|Caracalla]] szintén viselte Bassianus nevet. A fiatalabbik leány Julia Maesa, két császár nagyanya is volt, egyikük [[Varius Avitus Bassianus]], akire az utókor a ráragasztott „Elagabal” néven emlékezik, holott csak ezt az egy nevet nem viselte, hanem 217-ben, 13 évesen átvette a főpapi tisztet. Ő volt az, aki a szent követ Rómába szállíttatta és az Elagabal-kultuszt római államvallássá nyilvánította, amely így rövid időre világtörténelmi jelentőségűvé vált. A Palatinuson nagy Elagabal-templomot létesítettek.
[[Marcus Aurelius Elagabalus római császár|Elagabalus]] császár meggyilkolása után (222) a követ visszaszállították Emesába, ahol a kultusz tovább élt. [[Aurelianus]] császár a [[palmíra]]i királynő fölötti győzelme után 272-ben ellátogatot az Elegabal-templomba, hogy beváltsa fogadalmát. Aurelianus a napkultusz híve volt ([[Sol invictus]], „győzedelmes nap”), akit az egész Római Birodalom védőisteneként tisztelt és kultuszát terjesztette.
A témával foglalkozó kutatók korábban azt a nézetet vallották, hogy Elagabal és Sol invictus alakjai megegyeznek, ezért minden talált leletet úgy értelmeztek, hogy egy keleti napvallás a birodalom nyugati felében is hódított. Igaz, hogy találtak Invictus Sol Elagabalus feliratot, de a legújabb kutatás szerint (H. Seyrig, S. E. Hijmans) a Sol invictus kultuszának akkorra már nyugaton hagyománya volt, az Elagabal-kultusz azonban szerintük szíriai néphagyomány volt és csak a császáron keresztül jutott el Rómába.
| |||