„Lingua franca” változatai közötti eltérés

A [[kreol nyelv]]ekhez hasonlóan nyelvtana igen egyszerű. Az [[ige]] nem ragozódik, egyetlen alakja az újlatin [[főnévi igenév]]ből származik és ''-ar'' vagy ''-ir'' lehet. Szintén jellemző rá a [[reduplikáció]]: ''siémé siémé'' ’együtt’ (vö. olasz ''insieme), poco poco'' (vö. olasz és spanyol ''poco a poco)'' ’kissé, kevés’.

 

Az alábbi mondatok egy [[1830]]-as [[algéria]]i feljegyzésből származnak (összehasonlításképpen a mediterrán újlatin nyelveken is):

{| {{széptáblázat}}

|}

 

{{Bővebben|Közvetítőnyelv}}

Tágabb értelemben – e nyelv elnevezése után – minden olyan nyelvet ''lingua francának'' neveznek a szakirodalomban, amely adott földrajzi területen közvetítő szerepet tölt(ött) be eltérő anyanyelvű lakosok között. Ilyen volt például [[Európa|Európában]] a [[latin nyelv|latin]] és a [[Görög nyelv|görög]], valamint a [[Közel-Kelet]]en az [[Arámi nyelv|arámi]]. Ma jelentős ''lingua franca'' például nemzetközi szinten az [[Angol nyelv|angol]] és a [[Francia nyelv|francia]], [[Afrika|Afrikában]] az [[Arab nyelv|arab]], a [[Portugál nyelv|portugál]] vagy a [[Szuahéli nyelv|szuahéli]], a volt [[Szovjetunió]] területén az [[Orosz nyelv|orosz]], [[India|Indiában]] a [[Hindi nyelv|hindi]], a [[Távol-Kelet]]en a [[Maláj nyelv|maláj]] és a [[Tagalog nyelv|tagalog]], [[Latin-Amerika|Latin-Amerikában]] a [[Spanyol nyelv|spanyol]], stb.

 

{{VNY}}, pp. 853–854, 1191–1192.

 

[[Kategória:Pidzsin nyelvek]]

[[it:Lingua franca mediterranea]]

[[nl:Mediterraanse lingua franca]]