„Analóg számítógép” változatai közötti eltérés

A másik esetben a rezgőrendszer egy ellenállásból, kondenzátorból és önindukciójú tekercsből áll. Ha a kondenzátort egy feszültséglökés feltölti, akkor a két kondenzátorlemezen felhalmozódott töltés elkezd kiegyenlítődni, de a tekercs önindukciója miatt rezgés jön létre, amit az ellenállás csillapít. Ha eltekintünk a két különböző energiaformától, akkor mind a két folyamat formálisan ugyanazzal a differenciálegyenlettel írható le:<br /> <math>\ddot{y}</math>(''(t)'') = -<math>a_1</math> <math>\dot{y}</math> (t)-<math>a_2<math/> y(t)-f(t) <br>ahol <math>a_1</math> és <math>a_2</math> mindig az anyagra jellemző állandók. A ''t'' időtől függő ''y'' változó az egyik esetben a tömeg távolsága a nyugalmi helyzettől, a másik esetben a kondenzátorlemez töltésének mennyisége.

Ahhoz, hogy az adott differenciálegyenletet megoldjuk, és az ''y'' mennyiséget a ''t'' idő föggvényeként megkapjuk, két integrálást, két szorzást, két előjelváltoztatást kell végrehajtani, és az analóg számítógép egyik különleges számítóegységével az ''f''(''(t)'') függvényt előállítani. Az analóg számítógépben azokat a számolási egységeket, amelyek a műveleteket el tudják végezni, sorba kapcsolják. <math>U_E</math> a bemenőmennyiséget, illetve a bemenőfeszültséget jelenti, ezt mindig az aktuális számolóegységhez vezetik; <math>U_A</math> a kimenőmennyiséget, illetve a kimenőfeszültséget jelenti, amit a számolóegységben elvégzett művelet erdeményeként kapunk. Az ''együttható-potenciométer'' az <math>U_E</math> bemenőfeszültséget szorozza az ''a'' állandóval, így megkapjuk az <math>U_A</math> = ''a'' <math>U_E</math> kimenőfeszültséget. A többi számolóegység megfelelő módon más műveleteket hajt végre, például az ''invertálók'' ellenkező előjelűre változtatják a bemenőértékeket, a ''szummátor'' összeadja ezeket, miután egy ''a'' állandóval megszorozták őket, az ''összegintegrátor'' az idő szerint integrál és összead, a ''függvénymultiplikátor'' szoroz, a ''függvénygenerátor'' pedig előállítja az előre megadott függvényt. Az összegintegrátornál fellépő <math>U_0</math> konstans a mindenkori problémához illeszkedő kezdeti érték.

A programozás első lépéseként egy ''szerkezeti vázlatot'', a ''kapcsolási tervet'' kell elkészíteni. Ez mutatja meg, hogyan kell összekapcsolni a számolóegységeket, például a csillapított rezgés adott differenciálegyenletéhez. Az összegintegrátor egy integrálást végez el, és előállítja <math>\dot{y}</math> (''(t)'')-t, ha meegkapja az <math>\dot{y}_0</math> kezdeti feltételt, azaz a <math>\frac{dy}{dt}</math> -t a ''t''=0 időpontban; a -<math>\dot{y}</math> (''(t)'')-t a differenciálegyenletnek megfelelően, egy együttható-potenciométeren keresztül <math>a_1</math>-gyel kell megszorozni és az integrátorra visszakapcsolni. A másik integrátor egy további integrálást végez el, és a keresett ''y''(''(t)'') függvényt adja meg, amely a végkészülék képernyőjén láthatóvá válik,és amelyet (<math>a_2</math>-vel megszorozva és negatív előjellel ellátva az első összegintegrátor bemenetére kell visszavezetni. A függvénygenerátor által előállított ''f''(''(t)'') függvényt ugyancsak ennek az összegintegrátornak a bemenetéhez kapcsolják.