„Augustus (cím)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
LaaknorBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: az:Avqust (titul)
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Caesar Augustus: kurzív és fett tartalmú zárójelek javítása,
12. sor:
Octavianus [[Kr. e. 27]]. [[január 16]]-án kapta az Augustus nevet a [[Római Szenátus]]tól. A következő négy évtizedben ő lett az, aki saját kezébe összpontosítva a későbbi császárok által is birtokolt hivatalokat és hatalmi jogköröket megalapozta a császári hatalmat, amely így nevével is eggyéforrt, bár az Augustus névnek önmagában nem volt alkotmányos jelentése.
 
Mint ''[[princeps senatus]]'' („a szenátus első embere”) Augustus a Senatus vezetője volt, elnökölt az üléseken és határozatokat terjesztett be. ''[[Pontifex maximus]]''ként a római állam elsőszámú vallasi vezetője volt, a [[consul]]i [[imperium]] birtokosaként egyenlő jogokat birtokolt [[Róma]] fő magisztrátusaival, az ''imperium maius'' jogkörök pedig náluk is nagyobb hatalmat biztosítottak a számára Róman kívül. Így a a tartományok kormányzóinál is nagyobb volt a hatalma és ő volt a római [[légió]]k főparancsnoka is. A ''[[Tribunus|tribuicia potestas]]'' (tribunusi hatalom) birtokosaiként személye sérthetetlen volt (''(sacrosanctitas)'') és bérmely római magisztrátus határozatat meg[[vétó]]zhatta.
 
Ez a hatalomösszevonás lett a minta a későbbi császárok számára, amely alapján kormányozták Rómat, kezdetben tényleges alapként, majd a [[3. század|3.]] és még inkább a [[4. század]]tól már csak elméletileg, hiszen ekkortól a császári hatalom már jobban hasonlított a keleti despotákéhoz, mint az eredeti „első az egyenlők közt” elv gyakorlásához.
18. sor:
Octavianus „Caesar Augustus” nem csak ebben teremtett mintát, hanem abban is, ahogy a későbbi császárok nevezték magukat. "[[Imperator]] [[Caesar (cím)|Caesar]] Augustusnak" nevezte magát és mindhárom nevet használta a császárok többsége. E három névből azonban csak az ''augustus'' jelölhette kizárólag a császárt: az ''imperator'' címet mások is viselték, a ''Caesar'' név pedig a Iuliusok egyik ágának családi neve volt. (Ugyanakkor a császár anyja, vagy felesége viselhette az ''Augusta'' nevet.)
 
A teljes uralkodói jogkör birtokosának neveként az ''augustus'' nagyjából megfelel a „császár” szó jelentésének, de nem szabad kritika nélkül visszavetíteni rá a későbbi monarchiákhoz kötődő képzeteket. Az uralkodói ranghoz a Római Birodalomban nem kötődött alkotmányos hivatal: az uralkodó személyes tekintélye (''(dignitas)'') és befolyása (''([[auctoritas]])'') a ''princeps senatus'' pozícíóból eredt, jogi tekintélye a ''consulari imperium'' és a ''tribunicia potestas'' jogokból; a római alkotmányelméletben az ''Augustus'' a "''princeps senatus et pontifex maximus consulari imperio et tribuniciae potestate''" „rövidítése” lehetett. Az Augustus név önmagában jelölte, hogy viselője számára mindezen pozíciók betöltéséhez rendelkezésre áll a ''dignitas'' és az ''autoritas''.
 
Sok tekintetben az ''augustus'' a brit ''[[herceg]]''hez (''(prince)'') hasonlítható, amely személyes cím és tekintély, nem egyfajta nemesi cim, mint a [[duke]] vagy a király. A köznyelvben a császárra kezdetben általában a ''princeps'' szóval utaltak, később az ''imperator'' vagy a ''Caesar'' lett általánosabb.