„Devotio moderna” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Magyar katolikus lexikon |
a kurzív és fett tartalmú zárójelek javítása, |
||
1. sor:
A '''devotio moderna''' ([[latin nyelv|latinul]] ''modern jámborság/lelkiség'') egy [[Kereszténység|keresztény]] lelkiségi irányzat a [[14. század|14.]] és [[15. század]]ban, amely a [[katolikus egyház]] belső, lelki és erkölcsi megújulását tűzte ki célul. A flamand misztika hatására a [[Geert Groote|Geert de Groote]] által alapított [[Közös Élet Testvérei]] körében megszülető ''devotio moderna'' képviselői a „mindennapok misztikáját”<ref>{{cite web | url = http://lexikon.katolikus.hu/LINKEK/LINKDDDD/08DEVAY.HTML | title = Magyar katolikus lexikon | accessdate = 2008-09-20 }}</ref> helyezték előtérbe, melyet az érzelmi alapokon álló bensőségesség, krisztusközpontúság, a [[Szentírás]] szeretete, a kétkézi munka megbecsülése, az ifjúság nevelése, a rendszeres imádságos élet, a szegénység, valamint az erények mindennapos, az állapotbeli kötelességek teljesítésében megvalósuló gyakorlása határozott meg. A mozgalom alaptéziseit [[Kempis Tamás]] a ''Krisztus követése''
== Előzményei ==
Már a [[12. század|12.]] és [[13. század]]ban olyan új vallási igények jelentek meg a katolikus egyházon belül, amelyre sem a hagyományos lelkipásztori struktúra, sem az egyházi teológia nem tudott időben megfelelni. A klérus erkölcsi, lelki és egyházjogi fegyelmének megjavítását, valamint a laikus vallásosság erősödését megcélzó reformigények programja
A főleg a Rajna-vidéken és Németországban - mind egyházi, mind laikus körökben - megjelenő új vallásosság megerősödését elősegítette az is, hogy a 13.-14. században – részben [[John Duns Scotus|Duns Scotus]] és [[William Ockham]] munkásságának hatására – a [[skolasztikus filozófia|skolasztikus teológia]] válságba került, valamint az [[Eckhart mester]], [[Johann Tauler]] és [[Heinrich Suso]] munkássága által fémjelzett [[spekulatív misztika]]<ref>Az ekkor megjelenő, az észre és az érzelemre egyaránt ható misztikus irányzatok két fő témája a ''lélek egyesülése Istennel'' illetve ''Krisztus misztikus teste'' volt. A misztikus irodalom a [[ciszterciek|ciszterci]] és a [[Domonkos-rend]]i apácák körében élte virágkorát. Az [[eretnek]]ség veszélyének elkerülésére végett a Domonkos-rend kapta azt a feladatot, hogy ezeket a misztikus gyakorlatokat és írásokat rendszerezze, határait kidolgozza; ennek az eredménye lett a spekulatív misztika kialakulása.</ref> sem tudott hatást gyakorolni a lelkiségre, és inkább az egyszerűbben érthető, az [[evangélium]]i előírásoknak megfelelő erényes élet megvalósítása vette át ezek helyét. Az új irányzat így széles körben el tudott terjedni, nemcsak a papságon belül, hanem a világi hívők körében is. „Az emberek ekkor már nem elégedtek meg azzal, hogy valaki imádkozzék és vezekeljen értük vagy helyettük, hanem maguk is tenni akartak üdvösségükért.”<ref>{{cite journal | author = Varga Imre Kapisztrán | date = 2008-09-20 | title = A szerzetesség kiútkeresése a 14. században | journal = Vigília | volume = 1999 | issue = 2 | url = http://www.vigilia.hu/1999/2/9902var.html }}</ref>
| |||