|
Tehetős zsidó családba született ''Jakob Liebmann Beer'' néven.<ref>A Meyer nevet egy rokoni örökség fejében kellett felvennie. [http://www.kislexikon.hu/meyerbeer.html Kislexikon]</ref> Apja, ''Jacob Judah Herz Beer'' befolyásos kereskedő volt, anyja, ''Amalia Liebmann Meyer Wulff'' bankárcsaládból származott. Tasdorfi otthonuk az előkelőségek kulturális központjának számított, a gyerekek is gondos nevelésben részesültek (testvérei: ''Wilhelm Beer'' csillagász, ''Michael Beer'' költő). Olyan rangos tanárai voltak (''Clementi'', ''Zelter'', ''Vogler'' stb.), akik főrangú gyerekeket is oktattak. Gyorsan haladt a zenei tanulmányokban, és 18 éves korában már be is mutatták ''Gott und die Natur'' című kantátáját Berlinben, majd ''Jephtas Gelübte'' című operáját [[München]]ben. A királyi operaház balettmesterével közösen színpadra állítottak egy [[balett]][[pantomim]]et, ''Der Fischer und das Mildmädchen'' címmel.
[[1810]]-ben [[Darmstadt]]ban folytatta zenei tanulmányait ''Vogler'' abbénál. [[1813]]-as operáját (''(Alimelek)'') több városban is bemutatták, [[Bécs]]ben ''Wirth und Gast'' címen). Zeneműveit általában nem fogadták kitörő lelkesedéssel, de nem számítottak bukásnak sem. Zongoristaként is felhívta magára a figyelmet. [[1814]]-ben [[hessen]]i udvari zeneszerző lett. A következő évben párizsi és [[london]]i zenei tanulmányutakon járt, de barátja, ''[[Antonio Salieri]]'' az olasz opera felé fordítja figyelmét. [[1816]]-ban ezért [[Velence (Olaszország)|Velencébe]] utazott, ahol egyértelműen [[Gioacchino Rossini|Rossini]] hatása alá került, és következő operáit ebben a stílusban írta. [[Padova|Padovában]] mutatták be a ''Romilda e Costanza'' ([[1818]]), Velencében az ''Emma di Resburgo'' ([[1820]]) operáit, majd a ''Margherita d'Angiu''val [[Torino|Torinóban]] ([[1820]]), és az ''Il crociato in Egittó''val Milánóban ([[1824]]) már komoly sikert aratott. Utóbbit Londonban és Párizsban is bemutatták, és ekkoriban ismerkedett meg későbbi szövegírójával, a már akkor is neves ''Eugène Scribe''-bel. Berlinben találkozott régi iskolatársával, [[Weber]]rel, aki kifogásolta, hogy német létére túlságosan olasszá vált. Maga Meyerbeer is úgy gondolta, hogy lassan szakítania kell az olasz stílusú operával, ezért – ''[[Daniel Auber|Auber]]'' ''Portici némá''ját mintának tekintve – [[1827]]-ben nekilátott a ''Robert di Diable'' (''(Ördög Róbert)'') című ''opéra grande''<ref>Az ''opéra grande'' igazi „látványopera”: a cselekményt balett-, kórus- és tömegjelenetek tarkítják.</ref> megírásához (Scribe librettójára), noha eredetileg még ''opéra comique''-nak szánták. Az [[1831]]-es párizsi bemutató kirobbanó sikert hozott, a ''Revue Musicale'' a következőket írta kritikájában: „''…a Robert di Diable zenéje nem egyszerűen M. Meyerbeer remekműve; fontos alkotás a művészetek történetében… Egyértelműen a jelenlegi német iskola élvonalába helyezi M. Meyerbeert.''” A darabot [[Európa]] majdnem minden országában, összesen 77 operaházban mutatták be gyors egymásutánban, és az operáról kedvezően nyilatkozott [[Richard Wagner]] is. Meyerbeer ezután Párizsban telepedett le, és [[1834]]-ben megkapta a [[Francia Becsületrend]]et.
Meyerbeer és Scribe (''Deschamps'' is beledolgozott a szövegbe) [[1836]]-ra készült el az új operával, a ''Les Hugenots'' (''(A hugenották)''). Az opera kétségkívül Meyerbeer életművének legjelentősebb darabja, cselekménye a [[katolikusok]] és a [[hugenották]] [[16. század]]i konfliktusa idején játszódik. Akkora siker volt, hogy ez lett az első olyan opera, amelyet több mint százszor játszottak a párizsi Nagyoperában. A siker a következő operák bemutatása után sem maradt el. A ''Le Prophète'' (''(A próféta)'') [[1849]]-es bemutatóján [[Liszt Ferenc]] is jelen volt és lenyűgözte a darab, még zongora- és orgonadarabokat is írt a témájára. [[1842]]-ben Berlinbe költözött, ahol [[IV. Frigyes Vilmos porosz király]] megbízásából – ''Spontini'' utódaként – főzeneigazgatói állást töltött be. Itt írta [[1844]]-ben ''Ein Feldlager in Schleisen'' (''(Sziléziai táborozás)'') című operáját. Közben folyamatosan írta Párizs számára újabb színpadi műveit, például az [[1860]]-ban bemutatott ''Vasco da Gamá''t és másokat. Az operákon kívül más műfajban is alkotott, például öccsének, ''Michael Beer''nek ''Struensee'' című szomorújátékához irt zenét, indulót szerzett [[Schiller]] születésének 100. évfordulójára, kantátákat, románcokat, kórusokat stb. írt. Utolsó operája az [[1865]]-ben, a szerző halála után bemutatott ''L'africaine'' (''(Az afrikai nő)'') volt. A halál egy párizsi út során érte, de Berlinben temették el.
==Jelentősége==
|
