„Martin Hochmeister (nyomdász, 1767–1837)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
iw
a →‎Élete: korr
4. sor:
Apja, [[Martin Hochmeister id.|idősebb Martin Hochmeister]] szintén nyomdász volt. Tanulmányait szülővárosában, majd a [[vác]]i [[Theresianum]]ban végezte, 1782-1785 között a [[Báthory István Elméleti Líceum (Kolozsvár)|kolozsvári líceumban]] hallgatott jogot. 1786-tól az erdélyi [[gubernium]]nál gyakornokoskodott. 1789-ben apja halála után örökölte a nyomdát, amely mellett könyvkereskedéssel és könyvkiadással is foglalkozott. Az akkoriban 15 000 fős városban a két könyvkereskedés létezett, de a Hochmeisterét egyúttal zenemű és művészeti üzletnek nevezték.
 
Az ő nyomdájában készült a ''[[Siebenbürger Zeitung]]''; ő alapította az erdélyi első magyar lapot, az ''[[Erdélyi Magyar Hírvivő]]''t, amely 1790. április 1-tőljétől hetenként kétszer jelent meg Nagyszebenben, majd rövid idő mulvamúlva a Kolozsvárt ''[[Erdélyi Hiradó]]'' címen folytatta pályáját. Népszerű kiadványa volt az Erdély történetét és kultúráját tudományos igényességgel bemutató ''Siebenbürgische Quartalschrift''. A Horia és Closca által vezetett parasztfelkelésről kiadott kommentárja miatt a kolozsvári országgyűlés uszítással vádolta meg.
 
Számos erdélyi tudományos könyvet adott ki, például nála jelentek meg [[Benkő József]]: ''Comitia Transsilvanica'' (1791), [[Benkő Ferenc]]: ''Parnassusi időtöltés'' (1790-1800), ''Erdélyi játékos gyűjtemény'' (1793), [[Gyarmathi Sámuel]]: ''Okoskodva tanító magyar nyelvmester'' (1794), ''A Magyar Nyelvmívelő Társaság munkáinak első darabja'' (1796), Marienburg: ''Geographie des Grossfürstenthums Siebenbürgen'' (1813), [[Nyulas Ferenc]]: ''Az Erdély országi orvos vizeknek hatásáról'' (1800), és a ''Kolozsvári tehén himlő'' (1802) című művei. Támogatta az [[Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság]] munkásságát is.
 
1798-ban a város belső tanácsába választották meg, 1805-ben városgazda ''(Stadthann)'', 1811-ben városbiróvárosbíró, 1818-ban polgármester lett. 1829-ben nyugalomba vonult. Kolozsvári nyomdáját az ottani római katolikus líceumnak ajándékozta; a nagyszebeni német színházat saját költségén felszerelte és bebútoroztatta.
 
==Források==