„Medresze” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Építészet: jav. |
a kurzív és fett tartalmú zárójelek javítása, |
||
10. sor:
== Etimológia ==
A szó gyökere a háromtagú arab د-ر-س
Önmagában a szó általában nem jelöli a képzés típusát (alsó- vagy felsőszintű, magán vagy állami, egyházi vagy világi), de például az [[Oszmán Birodalom]]ban a medresze szó csak az alacsonyabb szintű oktatást jelölte, a tanulók a megfelelő képesítéseket szakirányú képzések során szerezték meg .
19. sor:
[[Fájl:Samarkand-Registan.jpg|thumb|300px|Medreszék a Registan téren az 1800-as évek végén. [[Szamarkand]], [[Üzbegisztán]]. ]]
[[Fájl:Oktatási központok15sz.jpg|thumb|300px|Fontosabb [[Iszlám]] oktatási központok a 11-15. században ]]
Az első medreszéket [[Nizám al-Mulk]] [[Szeldzsuk Birodalom|szeldzsuk]] nagyvezír hozta létre alapvetően politikai célzattal. Nizám valódi államférfi volt, <ref>Pragmatikus, józan elveit, vallási és politikai nézeteit ''Szijászatnáme'' („A politika könyve”) című művében foglalta össze.</ref> és a ''hanafita'', illetve a ''sáfíita'' jogi iskola szigorú [[szunnita]] elveit részesítette előnyben <ref>A vallásjog legfőbb iskolái a hanafita, hanbalita, shafíita vagy málikita voltak.(→[[Iszlám#Szunnita irányzatok|Szunnita irányzatok]])</ref>, ezért harcot vívott a [[Fátimida-dinasztia|fátimida]] [[síiták]] és más eretnekségek ellen is. A nagyszeldzsuk birodalom hatalmának alapját a jog képezte
Nizámot az egységes és központosított államvallás eszménye vezérelte. Az állam és vallás szoros összefonódása Nizám szerint a ''szeldzsukok'' uralmát hosszú távon fenntartja és legitimálja. A síita befolyás ellensúlyozására, szükségesnek tartotta olyan oktatási központok kialakítását, ahol a szunnita tanok átadása és értelmezése a kor elismert tudósainak közvetítésével történik. Kezdetben ezeket az intézményeket, alapítójuk után, „nizámíják”-nak is nevezték.
A [[Bagdad]]ban alapított, első ilyen jellegű intézményt 1066-ban hozta létre. Sajnos az építményről keveset tudunk, maradványai elpusztultak. A legrégebbi medresze maradványait
Nizám 1091-ben a bagdadi medreszébe hívta tanítani [[Mohamed al-Gazálit]] (1058-1111), a kor legnevesebb tudósát. Nizám és a szultánok a [[szúfizmus]]t is pártfogolták, és igyekeztek az állam szolgálatába állítani muszlim misztikusokat is. ''Mohamed al-Gazáli'' miszticizmustól sem mentes filozófiai, teológiai rendszerére<ref> Az államot pusztán morális-jogi alapon illeti meg a hatalom, és hatalma nem isteni eredetű, mint a kalifáé</ref> támaszkodva ''Nizám'' alakította ki az iszlám államhatalom ma is érvényben levő jogi, filozófiai normáit.<ref>Markus Hattstein A nagyszeldzsukok története Iszlám, 351 o.</ref>
29. sor:
A bagdadit gyorsan követték a birodalom nagyvárosaiban a hasonló jellegű iskolák, így [[Nisápúr]]ban, [[Herát]]ban, [[Damaszkusz]]ban, [[Moszul]]ban, [[Balh]]ban, [[Gazna|Gaznában]], [[Mérv]]ben és [[Baszr]]ában, [[Iszfahán]]ban is építettek medreszéket. A szervezeti felépítés mintájául, nagy valószínűséggel, a korabeli [[Buddhizmus|buddhista]] iskolák szolgáltak.
A medreszék nem egyszerűen ''Korán'' iskolák voltak, hanem olyan közép- és felsőfokú oktatási intézmények, amelyekben a jövő vallási, jogtudós és hivatalnoki elit rétegét képezték, így az állam és vallás már kezdettől fogva összekapcsolódott. Törekvéseihez a már eddig is meglévő oktatási formát használta fel: a ''maszdzsid'' nevű jogi iskolát, amelyet összekötött a diákszállás
A ''maszdzsid'' mecsetekhez kötött oktatási forma volt, amelyben az oktatás a vallásjog (ennek tudománya a „''fikh''”) magyarázataira és koránértelmezésekre korlátozódott. A tanárok oszlopokhoz támaszkodva, [[Mekka]] felé fordulva adták elő a tananyagot, a hallgatóság ismétlésekkel és vitákkal tarkított figyelmétől övezve. A mecsetek köré épült vendégfogadókban („''hán''”) szálltak meg a sokszor iskoláról iskolára vándorló diákok, ezért kívül eshettek az oktató folyamatos látókörén. ''Nizám al-Mulk'' összevonta ezeket az intézményeket (''madszdzsid'' és ''hán'') és önálló épületeket emeltetett az oktatás számára, ahol a diákok együtt lakhattak tanáraikkal. Egyúttal megteremtette az oktatás folyamatosságának finanszírozási hátterét is: alapítványokat szervezett az iskolák támogatására, amelyek úgynevezett kegyes adományokból („''vakf''”) tartották fenn az iskolák működését.
| |||