„Római népgyűlések” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: mk:Римски собранија; kozmetikai változtatások
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Az egyes népgyűlések: kurzív és fett tartalmú zárójelek javítása,
7. sor:
A hagyomány szerint már [[Romulus]] létrehozta a [[curia|curiákat]], valójában nem ismerjük keletkezésük idejét. Az egyes curiákban néhány nemzetség ([[gens]]) egyesült, s komoly szerepet játszottak a közéletben. A [[Római Királyság|királyság]] korában a 30 curia 3 [[tribus]]ba (''törzs'' tkp. ''harmad'') tömörült. A curiák alapján szervezett népgyűlés volt a '''comitia curiata''', amin egy [[consul]] vagy egy [[praetor]] elnökölt. Ez a népgyűlés döntött családjogi ügyekben, ha a családfő férfi örökösök nélkül halt meg, itt vitatták meg a közügyeket és erősítették meg a fő tisztségviselőket ([[magistratus]]) hivatalukban, ami ekkor a [[consul]](oka)t jelentette. A comitia curiata hatalma közvetlenül a [[Római Királyság|királyság]] bukása utáni években volt a legnagyobb.
 
Miután a curiák és így a népgyűlés vérségi, családszövetségi, patrónusi rendszer alapján szerveződött, a vezető családoknak, a [[patrícius]]oknak döntő befolyása volt benne, hiszen mindegyikük a nekik engedelmeskedő nemzetségek nevében lépett fel. Az [[i. e. 5. század]]ban a [[plebejus]]ok azután elérték a területi alapon szerveződő tribusok alapján szerveződő új népgyűlés (''(comitia tributa)'') megszervezését, s ekkortól a comitia curiata jelentősége megcsappant politikai ügyekben, s családjogi, valamint bizonyos vallási ügyekre korlátozódott (pl. bizonyos papok megválasztása). A köztársaság idején már kevés olyan [[gens]] maradt, amit egykor a curiákba besoroltak, ezért ilyenkor a nemzetségeket már egy-egy [[lictor]] képviselte. A curiata formálisan megerősítette a [[magistratus]]ok választását, és ő ruházta fel őket [[imperium]]mal, ami nélkül a magistratus hatalma korlátozottnak számított.
 
=== Concilia plebis ===
 
A [[plebejus]]ok a hagyomány szerint [[i. e. 497]]-ben érték el első sikerüket. A Rómából való első kivonulás után létrehozták saját intézményeiket. Felépítették kultuszközpontjukat, a Ceres-templomot élén az [[aedilis]]szel, (''aedes'' a.m. ''templom''), rendszeresen összegyűltek saját népgyűlésükön, ez volt a '''concilia plebis''', ahol saját határozatokat ([[plebiscitum]]) hoztak és a patrícius consulok mintájára saját vezetőt, [[néptribunus]]okat (''(tribuni plebis)'') választottak, akik számára szent esküvel sérthetetlenséget fogadtak.
 
Ugyanúgy [[tribus]]onként gyűlt össze, mint a hatására létrejövő ''comitia tributa''. Határozatai eleinte csak a plebejusokra vonatkoztak, de [[i. e. 287]]-ben a [[lex Hortensia]] általános érvényűvé tette a határozataikat. Az [[i. e. 3. század]]tól a római törvényhozás a plebiscitumokra épült.
23. sor:
=== Comitia centuriata ===
 
A plebejusok harmadik sikerét, a [[tizenkéttáblás törvények]] megalkotását követő időszakban jött létre az újabb népgyűlés, a '''comitia centuriata'''. Ehhez a népességet vagyoni osztályokba ([[classis]]) sorolták, s ezeken belül összesen 193 [[centuria]]t hoztak létre, amelyből 18 volt a vezető réteg, a [[patrícius]]ok ([[equites|lovagok]] és a tőlük később elkülönülő [[senator]]ok) centuriáinak száma, s 80 a leggazdagabb plebejusok első osztályáénak (''(prima classis)''). Így a patríciusok és gazdag plebejusok összesen 98 centuriája - miután a comitia centuriatában centuriánként szavaztak - mindig többséget biztosított nekik a szegényebbek és a nincstelenek összesen 95 centuriájával szemben. Utóbbiakat, a [[proletarius]]okat egyetlen centuriába osztották be. A [[classis]] alapú beosztás elsősorban a hadszervezést szolgálta, mindenkinek vagyona szerint kellett a hadsereg anyagi terheit (saját fegyvereit) viselnie, s ehhez igazították az egyes csoportok politikai befolyását.
 
Ez a gyűlés is igen konzervatív volt tehát, amit tovább fokozott, hogy az classisokon belül az idősebbek (''(seniores)'') ugyanannyi centuriával rendelkeztek, mint a fiatalabbak (''(iuniores)''), viszont megtörte a patríciusok egyeduralmát, a gazdag plebejusoknak igen erős befolyást biztosítva, amit csak az korlátozott kezdetben igen jelentősen, hogy a legtöbb tisztségre kizárólag patríciusok voltak választhatók. De a plebejusok legalább kiválaszthatták közülük a nekik kicsit - a patríciusok rendi öntudata és összetartása igen erős volt - megfelelőbbet.
 
A comitia centuriata volt a [[Római Köztársaság]] legfontosabb törvényhozó népgyűlése a [[második pun háború]]ig, itt választották a legfontosabb [[magistratus]]okat, az [[imperium]]mal rendelkező [[consul]]okat és [[praetor]]okat, valamint a legtekintélyesebbnek számító, de imperiummal nem rendelkező [[censor]]okat. Mindig a [[pomerium|város megszentelt határán]] kívül hívták össze, rendszerint a [[Mars-mező]]n, egy [[consul]] vagy egy [[praetor]] elnökletével. Végig megtartotta jogát a háború és béke kinyilvánítására, a consulok és praetorok által javasolt törvények elfogadására vagy elvetésére, valamint bizonyos főbenjáró bűnök esetén a bíróság kijelölésére, valamint hogy döntsön a néphez való fellebbezés tárgyában.