„Tótpelsőc” változatai közötti eltérés

Ezt követően a települést [[1332]]-ben ''"Plesvic"'', [[1336]]-ban ''"Pleseuch"'', [[1424]]-ben ''"Tothpelsewch"'', [[1469]]-ben ''"Plesowecz"'', [[1489]]-ben ''"Plessewycze"'', [[1773]]-ban ''"Plessowcze"'' alakban említik. [[1347]]-ben a [[VI. Kelemen pápa]] által kiadott bulla Szent György templomának építésével kapcsolatban említi, ez a templom ma már nem létezik, csak az alapjai láthatók. [[1419]]-ben [[Luxemburgi Zsigmond]] kiváltságlevelében Pelsőcnek (''("opidi nostri Plesoutz alias Pliesovcze")'') mezővárosi jogokat és a következő kiváltságokat adja: szabad pap és bíróválasztás, saját ítélőszék, adó és vámmentesség, az idegenek letelepedésének szabad megválasztása, háború esetén felmentés a hadak elszállásolása és élelmezése alól, háború idején lakói a királyi városok jogait élvezik, kő és fakitermelési jog a település teljes határában. [[1425]]-ben a településnek mészégetője volt, melyet Kalkofen néven említenek. [[1445]]-ben [[V. László]], majd [[1465]]-ben [[Hunyadi Mátyás]], [[1492]]-ben [[II. Ulászló]], [[1523]]-ban [[II. Lajos]], [[1550]]-ben [[I. Ferdinánd]] is megerősítette mezővárosi kiváltságait. [[1569]]-ben, majd [[1578]]-ban és [[1599]]-ben a török égette fel és rabolta ki a várost. [[1784]]-ben felépült az evangélikus templom. [[1832]]-ben [[I. Ferenc]] császár évi négy vásár tartását engedélyezte a városnak. Lakói mezőgazdasággal, mészégetéssel, szövéssel és kézművességgel foglalkoztak. [[1880]]-ban létesült az első csendőrőrs a településen, önkéntes tűzoltóegylete [[1893]]-ban alakult meg.