'''Nyikolaj Alekszejevics Voznyeszenszkij''' (oroszul: ''Николай Алексейевич Вознесенский'') ([[1903Tula]], [[Tula1903]]. [[február 1]]. - [[1950Leningrád]], [[Leningrád1950]].) [[Szovjetunió|szovjet]] gazdaságpolitikus, sokáig [[Sztálin]] munkatársa volt.
==Életpályája==
Voznyeszenszkij [[1903]]. [[február 1]]-jén született, apja egyédesapja favágó volt. A fordulat idejébenidején még kiskorú volt, nem sokkal később belépett a pártba. [[1938]]-ra jutott az országos politika elitjébe: januárban beválasztották a [[GOSZPLAN]]-ba, az Állami Tervbizottságba. A gazdasági növekedés ekkor már egy éve nem volt számottevő; Voznyeszenszkij a háború kitöréséig, [[1941]]-ig megpróbálta feléleszteni a gazdaságot. A háborúban egyes, háború előtt készített gazdasági tervek csődöt mondtak, a [[GOSZPLAN]]néhánytöbb tagja issem elvesztetteértette a fonalathelyzet komolyságát. Voznyeszenszkij bekerült a háborús kabinetbe, ő irányította a hadigazdaságot. A [[sztálingrád]]i siker után a gazdaság is növekedéstnövekedésnek mutatottindult: Voznyeszenszkijnek [[1943]]-[[1944|44]]-ra sikerült visszaállítani a gazdasági egyensúlyt.
A háború után Sztálin egyik kedvence lett; a diktátor őszintesége, személyes lojalitása miatt kedvelte meg. (Ekkoriban írta A„A Szovjetunió hadigazdasága a Nagy Honvédő Háború idejénidején” c. könyvét, amivel ő is belépbelépett a történelemhamisítók táborába: minden gazdasági sikert Sztálinnak tulajdonított.) Más pártvezetők, mint [[Malenkov]] vagy [[Berija]] épp a Sztálinhoz fűződő hűsége miatt utálták meg. [[1948]] szeptemberében meghalt [[Zsdanov]], Voznyeszenszkijt pedig a [[Malenkov]]-[[Berija]]-[[Nyikita Szergejevics Hruscsov|Hruscsov]]-trojka kitette a hatalomból: [[1949]] márciusában már le is tartóztatták az 1949-es [[leningrád]]ileningrádi vásár ürügyén, amelyet nem jelentett be előre a leningrádi pártvezetés (Voznyeszenszkij, [[Kuznyecov]]). [[1950]]-ben a leningrádi perben Voznyeszenszkijt halálra ítélték és kivégezték.
