„Vuk Stefanović Karadžić” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: fi:Vuk Karadžić |
a →Életrajz: kurzív és fett tartalmú zárójelek javítása, |
||
7. sor:
Vuk Stefanović Karadžić [[1787]]. november 6-án született a nyugat-[[szerbia]]i Tršić faluban. A szülei addig született gyerekei mind elhaltak, ezért keresztelték régi népi szokásnak megfelelően Vukra (szerbül „farkas”), hogy ne árthassanak neki a gonosz erők, boszorkányok, démonok.
Írni és olvasni egyik rokonától, Jevta Savićtól tanul meg, aki az egyetlen írástudó ember a környéken. Tanulmányait egy közeli városban, Loznicában folytatja, majd a faluhoz a legközelebb álló Tronoša kolostorban. Innen az apja hazaviszi, egyrészt a terjedő pestisjárvány miatt, másrészt azért, mert ahelyett, hogy tanítanák, a szerzetesek birkát legeltetni küldik. Nem sikerül beiratkoznia a [[Sremski Karlovci|karlócai]] gimnáziumba. Később [[Belgrád]]ba utazik, hogy megismerkedjen a szerb felvilágosodás nagy alakjával Dositej Obradović-csal,<ref>(1742 – 1811) Ma is nagy tiszteletnek örvendő szerb népnevelő.</ref> akit mélyen tisztel. Azonban ő nem fogadja Vukot, aki csalódottan Jadarba<ref> A Jadar folyó környékén fekvő nyugat-szerbiai régió.</ref> megy, és írnokként kezd el dolgozni Jakov Nenadovićnál.<ref> A török uralom elleni [[Első szerb felkelés]] ([[1804]]–[[1813]]) egyik hadvezére.</ref> Amikor Belgrádban megnyílik a Főiskola
Vuk Karadžić is részt vesz a két szerb török elleni felkelésben.<ref> A [[Második szerb felkelés]] [[1815]]-ben zajlik le.</ref> A Karađorđe Petrović által vezetett Első szerb felkelés [[1804]]-[[1813]] leverése után Bécsbe utazik. Itt megismerkedik Jernej Kopitar [[Szlovénia|szlovén]] nyelvésszel, aki főcenzora a [[Habsburg Birodalom]]ban megjelenő [[szláv nyelvek]]en írt könyveknek. Kopitar segít Karadžićnak filológiai munkáinak megvalósításában. A Második szerb felkelés ([[1815]]) kirobbantójával, Miloš Obrenović szerb fejedelemmel való konfliktusai miatt, tilos neki Szerbiában megjelentetni könyveit, de a Habsburg Birodalomban sem teheti ezt meg, ezért [[Oroszország]]ban keres és talál barátokat. [[1819]]-ben a Szentpétervári Orosz Irodalomkedvelők Egyesülete tagjai közé fogadja, és [[1820]]-ban a Cári Orosz Akadémia ezüst érdemrenddel tünteti ki. Miután hosszabb-rövidebb időszakokban a szegénységtől szenved, [[1826]]-ban életjáradékot kap [[I. Miklós orosz cár|I. Miklós]] cártól. Mégis munkáinak jelentős részét a Habsburg Birodalomban nyomtatják ki.
21. sor:
Vuk Karadžić a [[19. század]] első felének igen ismert alakja volt az akkori Európa irodalmi szalonjainak. Közeli, baráti szálak fűzték a ma már világhírű német [[Grimm testvérek]]hez. Jacob Grimm közismerten kiválóan sajátította el a szerb nyelvet és többször is kitörő örömmel fogadta Vukot.
Magánélete nem volt ilyen szerencsés. [[1818]]-ban feleségül vette a szépreményű, bécsi születésű Anna Kraust. Sokat nélkülöztek, s nem egyszer pénz hiányában, barátoknál találtak oltalmat. Tizenhárom gyermekükből csak Mina lánya él még, amikor Vuk Karadžić [[1864]]-ben meghal, Bécsben. Földi maradványait [[1897]]-ben viszik Belgrádba, ahol a Székesegyház
== Filológiai munkái ==
| |||