„Andrea Gabrieli” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Rubinbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő módosítása: ru:Габриели, Андреа
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a kisebb formai javítások,
1. sor:
'''Andrea Gabrieli''' ([[1532]] vagy [[1533]] ?-[[1585]]) olasz [[reneszánsz]] zeneszerző és [[Orgona (hangszer)|orgonista]]. Működésének köszönhetően terjed el a [[Velence|velenceivelence]]i iskola stílusa [[Itália]] szerte és német nyelvterületen.
 
== Élete és munkássága ==
 
Élet nagy részét homály fedi. Azt sem lehet tudni biztosan, hogy Velencében látta-e meg a napvilágot. Tanulmányait a Szent Márk Székesegyházban, mint [[Adrian Willaert]] tanítvány kezdte. 1550-ben valószínűleg [[Verona|Veronába]] utazott, ahol kapcsolatba került Vincenzo Ruffo kórusmesterrel, aki 1554-ben kiadta az ifjú zenézs néhány [[madrigál|madrigálját]]ját. Andrea komponált pár művet a Veronai [[Akadémia]] számára is. Ezután 1555-1557 között [[Cannaregio]] városában működött, mint orgonista.
1562-ben a [[Német-római Birodalom]] területére utazik. Többek között eljutott [[Frankfurt|Frankfurtba]]ba és [[München|Münchenbe]]be. Megismerkedett és igen jó kapcsolatba került a korszak legtöbbet foglalkoztatott zeneszerzőjével [[Orlande de Lassus|Orlande de Lassussal]]sal. Ez a kapcsolat mindkét mester számára meghatározó volt, kölcsönösen sokat tanultak egymástól. Andrea 1566-ban tért vissza Velencébe, miután beutazta [[Ausztria|Ausztriát]], [[Csehország|Csehországot]]ot, a [[Rajna]]-vidéket és [[Bajorország|Bajországot]]. Mindenhol koronás fők és híres nemesi családok venég szeretetét élvezte. Itáliába visszatérve kinevezték a velencei Szent Márk Székesegyház első orgonistájává. 1585-ben bekövetkezett haláig ezt a posztott töltötte be.
 
Gabrielli [[Giovanni Pierluigi da Palestrina|Palestrina]] előtt a [[reneszánsz zene]] legjelentősebb olasz mestere volt, akihez csak úgy áramlottak a tanítványok. Keze alól kerültek ki az Európa szerte megjelenő korabeli madrigálkötetek legnépszerűbb itáliai gyűjteményei. Összesen 250 madrigált írt. 2 kötet ötszólamú, 2 kötet hatszólamú és egy kötet háromszólamú művet még életében önálló kötetekben megjelentetett. További 3-10 szólamú darabjai más szerzőkkel közös gyűjteményekben jelentetett meg, de jelentős a halála után unokaöccse, [[Giovanni Gabrieli]] által kiadott darabok száma is. A szövegeket a kor népszerű költői írták ([[Francesco Petrarca |Petrarca]], [[Torquato Tasso|Tasso]], [[Ludovico Ariosto|Ariosto]]), a [[szonett]] és [[sestina]] megzenésítések esetében többrészes formákkal találkozhatunk. A szerző nagy hangsúlyt fektet a szövegeket érthetőségére.
 
Ez különösen megmutatkozott a [[barokk]] irányába mutató, [[Opera (színmű)|opera]] előfutároknak tekinthető, nagyszabású színpadi darabok iránti érdeklődésében. Alkalmi zenét szerzett [[Szophoklész]] Oedipus királyához, [[dráma]]i [[katáta|kantátát]] készített a [[Lepantói csata|Lepantói győzelmet]] megünneplő ünnepség sorozatokra és [[III. Henrik francia király]] velencei látogatása alkalmából. Legnagyobb újítása az volt, hogy [[vokális zene|vokális]] műveit nagy számú hangszeres kísérettel támasztotta alá. Ő alkalmazta először a modern, mai értelemben vett [[hegedű]]t egyes darabjaiban.
16. sor:
 
{{listen|filename=Ricercar del Sesto Tuono A Gabrieli.ogg|title=Ricercar del Sesto Tuono|description=Előadja Ulrich Metzner|format=[[Ogg]]}}
 
 
== Felhasznált irodalom ==
24 ⟶ 23 sor:
*[http://www.fidelio.hu/klub/cleofide/G/gabrielia.doc]
 
[[Kategória: Olasz zeneszerzők]]
[[Kategória: Reneszánsz zeneszerzők]]
 
[[en:Andrea Gabrieli]]