„Manx nyelv” változatai közötti eltérés

A '''manx nyelv''' vagy '''manx gael''' (saját nyelven ''Yn Ghaelg, Yn Ghailck'') a [[Skócia]] és [[Észak-Írország]] közti kis szigeten, [[Man]] szigetén beszélt gael nyelv. A modern [[ír nyelv|ír]] és [[skót nyelv|skót gael]] nyelvekhez áll közel. Az [[indoeurópai nyelvcsalád]]on belül a [[kelta nyelvek]] csoportjába tartozik.

 

A nyelv a 10. és 17. század között vált ki a középírből és fejlődött saját útján, ám a 19. századra használatát kiszorította az [[angol nyelv|angol]]. [[1848]]-ban [[Joseph George Cumming]] angol régész azt írta: "Csupán néhány személyt találhatni (és ne a fiatalok között keressük őket), akik nem angolul beszélnek." [[Henry Jenner]] [[cornwall]]i keltológus becslése szerint [[1874]]-ben Man sziget lakosságának 30%-a beszélte a nyelvet (41 084-ből 12 340). [[1901]]-ben a hivatalos adatok szerint a lakosság 9,1%-a beszélte valamilyen szinten a manxot, ez az érték [[1921]]-re 1,1%-ra csökkent. A lehetséges okok között első helyen említendő: a Man szigeti szülők úgy gondolták, hogy gyermekeik boldogulásának kulcsa az angol nyelv ismerete, így manxra egyre kevesebben taníttatták gyerekeiket. A 20. század közepére már csak néhány öreg anyanyelvi beszélő maradt, köztük az utolsó, Ned Maddrell [[1974]]. [[december 27.|december 27-én]] halt meg.

 

A 2001. évi [[népszámlálás]] alapján a 76 315 főnyi lakosság 2,2%-a, azaz 1689 Man szigeti beszéli a manx nyelvet. A hagyományos manx nevek kezdenek újra népszerűvé válni a szigeten, női nevekben különösen a ''Moirrey, Voirrey'' (a Mary/Mária manx megfelelői), ''Breeshey, Breesha'' (Bridget/Brigitta), ''Aalish/Ealish'' (Alice/Alíz), a férfi nevek között az ''Illiam'' (William/Vilmos), ''Orry'' (régi Man szigeti király), ''Juan'' (Jack/Jakab), ''Ean'' (John/János), ''Pherick'' (Patrick/Patrik). Nem ritkák az olyan, a régmúltig visszavezethető kelta-germán nevek sem, mint a ''Fenalla'' (Fionnuala néven a kelta mitológia hősnője) és a ''Freya'' (az óészaki mitológia istennője).

 

A manx helyesírás nem a klasszikus kiejtéskövető gael szabályokat tükrözi, hanem walesi és angol hatásról árulkodik. Ennek megfelelően használja például az angolban megszokott ''y'' és ''w'' betűket, illetve az ''oo'' és ''ee'' betűkapcsolatokat. Példával érzékeltetve: a sziget manx nevének kiejtés utáni írásmódja az ír helyesírás szerint ''Oileán Mhanainn,'' skót helyesírás szerint pedig ''Eilean Mhanainn'' volna, míg ugyanazon hangsor manx írásmódja: ''Ellan Vannin.''

 

Az alábbi példában egy mondat mai és hagyományos manx írásmódját látjuk, illetve összevetésül az ír és skót megfelelőjét is:

 

Ha létezett is manx írásbeliség a [[reformáció]] előtt, nyomai elmosódtak, történeti emlékei eltűntek az eltelt századok során. Az egységesített manx helyesírás elterjedése az 1700-as évekre tehető, amikor anglikán templomokban e rendszer alapján kezdtek írni. Az új helyesírást a walesi születésű John Phillips (1605–1633) dolgozta ki, aki lefordította manxra az anglikán egyházak szertartáskönyvét ''(Book of Common Prayer)''.

A manxot mint regionális nyelvet elismerte a [[Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája|Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája]], illetve a [[Brit–Ír Tanács]], viszont a manx kultúra ápolása nem tartozik a gael nyelvű közösségeket összefogó [[Columba Project]] célkitűzései közé.

 

Az 1600-as éveket megelőző korokból nem ismerünk manx nyelvemléket. A [[Biblia|Bibliát]] és az anglikán egyház hivatalos szertartáskönyvét, a Book of Common Prayert a 17–18. században fordították le. A hagyományos manx öröménekek, a ''carvalok'' éneklésének hagyománya ma is él.

| {{lang|gd|''dà dheug''}}

|}

{{források}}

{{nincs forrás|2009 augusztusából}}

{{Kelta nyelvek}}

 

[[eu:Manxera]]

[[fi:Manksin kieli]]

[[fr:Mannois]]

[[frp:Gaèlico manouès]]