„Herulok” változatai közötti eltérés

Először a [[3. század]] közepén kerültek be a történelembe, mint könnyű fegyverzetű zsoldosok fordulnak elő az [[Al-Duna]] mentén, [[Claudius Gothicus]] és [[Publius Licinius Egnatius Gallienus római császár|Gallienus]] császárok korában. A [[gótok]] szövetséget kötöttek velük, majd [[Hermanrich]] király vezetése alatt legyőzték őket. Kalandos kor következett: a herulok a [[Rajna]] mellett tanyáztak, mint a rómaiak szövetségesei tengerre szálltak, végül pedig a [[hunok]]hoz csatlakoztak. Így vándoroltak addig, míg védő uruk, [[Odoaker]], „a herul”, Kr. u. [[476]]-ban a Nyugat-római Birodalmat megdöntve, [[Itália]] királya nem lett. Ekkor a birodalom romjain egy időre a herulok ragadták megukhoz a hegemoniát több germán törzs felett, amelyek közül később a [[longobárdok]] fellázadtak és a herulokat szétszórták. Egy részük Pannoniába (a mai [[Dunántúl]]) szorult és [[512]]-ben meghódolt a kelet-rómaiaknak. Ezután a herulok megoszlottak: egy részük a Kelet-római Birodalom ellen küzdött, egy másik rész [[Belizár (hadvezér)|Belizár]] vezetése alatt mellette. Bátor, de féktelen, vitéz, de mindent leromboló nép voltak [[530]]-ig, amikor egészen eltűntek a történelem színpadáról.